Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 2. szám - Deme László: Nyelvi nevelés és beszédkultúra II. / Nyelvművelés
„melyet már napok óta kegyetlenül vert az eZlenséges gránáttüz“: a kötőszó értékű vonatkozó névmás is, az utána álló módosító szó is hangsúlytalan. A napok óta rész egyetlen közös hangsúly alatt áll, mert a névutó is természeténél fogva hangsúlytalan szófa] (mint viszonyító elem], A határozó és a föléje rendelt ige 7kegyetlenül vert) egyaránt hangsúlyos, mert egyenrangúan újak: verte, mégpedig kegyetlenül. A jelzős szerkezetben (az ellenséges gránáttüz) a névelő természetesen hangsúlytalan; viszont jelző és jelzett szó egyformán hangsúlyos, mert egyformán új: a gránáttüz verte, mégpedig az ellenségé. (Ha valamiféle barátságos gránáttűz-zel állna szemben, akkor volna elég csak a jelzőt hangsúlyoznunk. — Tehát nem áll az a „törvény“, hogy csak az ige előtt álló határozó, meg csak a jelző hangsúlyozható, s az ige, illetőleg a jelzett szó nem. Mindez az előzményektől, az újdonságoktól függ. Annyi igaz belőle, hogy az ige előtt álló határozó meg a jelzett szó előtt álló jelző mindig hangsúlyos, akár nyomatékos a szerkezet második tagja, akár nem.) És tovább, és tovább. De arra vigyáznunk kell: a hangsúly erejét a szónak nem tartalmi fontossága, hanem a közlés folyamatában elfoglalt helyzete szabja meg. Kezdő előadók hajlamosak volnának például nagy hangerővel kiemelni az ilyen részeket: egyetlen bázisunk volt a Tisza túlsó partján; mivel ez — úgy önmagában tekintve — valóban nagy fontosságú közlés. — Ámde a mondatba nem úgy került ez a rész, mint valami drámai segélykiáltás, még csak nem is kiemelendő, lényegesen új mozzanatként; hanem informative: mint tudott, szinte már természetesnek ható körülmény. Hiszen mellékmondatban áll: „amely ... egyetlen bázisunk volt“; azaz nem önmagáért fontos, csak annak kiemelésére, hogy „igen fontos szakasz“, amelyet „még órákig sem tudtak védelmezni“. Ennek ad értelmi nyomatékot, s ezt illeti a főhangsúly is! e) Ugyanilyen részletességgel megyünk végig a szövegen a hanglejtés- formák megállapításakor is. A dolog úgy történt: két hangsúlyozási szakasz, tehát két hanglejtési egység. Az első (a dolog) egy alsó szinten lebegő szakaszelőző részt is mutat (ti. a hang- súlytalan névelő,kötőszó stb. dallamában is „súlytalan“, azaz nem része a hanglejtésformának, csak előzménye). Az utána álló tartalmas szó eső menetű. — A második egység (úgy történt) befejezetlen, s így lehet középmagasán lebegő, hogy „nyitva tartsa“ a mondatot a folytatás felé. (Az itt rossz megoldás volna, hogy a hangmagasságot az első szótag után leejtjük, s az utolsóra felkapjuk, a nyitva maradás érzékeltetésére. Mert az inkább mellérendelő kapcsolásokhoz illik, ahol mintegy „akkor jut eszünkbe“, hogy még valamit hozzá kell toldanunk az addigiakhoz.) S mivel a többszörösen összetett mondatban lesznek még nyitva hagyott, lebegtetett részek; s mivel a mondattöredék megfogalmazása (úgy történt) elég világosan mutatja maga is a befejezetlenséget, elképzelhető a hanglejtésforma teljes lezárása is: hogy az első szótagról a másodikra hirtelen leesik, s a harmadikig még egy kicsit tovább csúszik lefelé. hogy a Verbőczi zászlóaljat: egyetlen hangsúly, egyetlen hanglejtési egység (két szótagból álló, alsó szinten lebegő szakaszelőzővel). Minthogy a mondat megszakadt itt, tanácsos a részlet befejezetlenségét érzékeltetni, mégpedig az egész szakasznak középmagas szinten való lebegtetésével. 1919. május 1-jén leváltottuk: az első három szakasz (év, hó, nap) hanglejtése az elején eső. Az utolsó szakasz középszinten lebeg, a befejezetlenség érzékeltetésére. És megint tovább. f) A részletekben való előkészítés után ellenőrző végigolvasás, mintegy összeillesztés következik. Ekkor végezzük el rajta a szükséges korrekciókat, 57
