Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 2. szám - Kelecsényi László: Szempontok a szlovák birtokviszony tanításához
KELECSÉNYI LÄSZLÖ, tanító, Kéménd Szempontok a szlovák birtokviszony tanításához Minden nyelvi jelenséget, amellyel a szlovák nyelv óráin a tanulókat megismertetjük, az anyanyelvből kiindulva, erre támaszkodva és ezzel szembeállítva, összehasonlítva közöljük velük. Ezért rendkívül nagy jelentőségű tanulóinknak az alapos és megbízhatóan szilárd anyanyelvi felkészítése. így a gyakorlatban ismerik meg a gondolkodás és a nyelv dialektikus összfüggését, megismerkednek az anyenyelvtől eltérő nyelvi jelenségekkel, s tudatosabban, új aspektusban, megvilágításban fogják fel anyanyelvűket is. Ismert tény, hogy egy-egy élő idegen nyelv célravezető módszertani következtetéseit az elvi kérdések összehasonlítása, kidolgozása ás rendszerezése után vonhatjuk csak le. Gombócz Zoltánnal, az egyik legkiválóbb magyar nyelvésszel bizonyítjuk: „A nyelvtanítás kérdése bizonyos vonatkozásban tudományos probléma is.“ (Nyelvtud. Közi. 1965. LXVII. 2. sz. 289.] Tegyünk néhány összehasonlító észrevételt a szlovák nyelv egyik legfrekventáltabb komponenséről: a birtokviszonyról. A birtokviszonynak a szlovákban alapvetően eltérő nyelvi konstrukciói vannak, mint a magyarban, megismertetése tehát módszertanilag is figyelmet érdemel. A birtokost és a birtokot jelölő nyelvi elemek nyelvtanilag egyeztetett kapcsolatát nevezhetnénk birtokviszonynak. A tanulóknak mindenekelőtt ezt a viszonyt kell gyakorlatilag megérteniük, hogy a nyelvtani kifejezési formát ill. formákat eredményesen elsajátíthassák. A birtokviszony lényegének megértésére sokrétű, változatos és eklatáns szemléltető lehetőség áll a szaktanító rendelkezésére. Pl. a tanulók és tanszereik közti birtokos kapcsolat szemléltetése az óra keretében. Csak ennek a kérdésnek a megoldása után térhetünk rá a szlovák birtokviszony kifejezési formáinak gyakorlati megismertetésére a megfelelő technikai-tematikai anyag (kiindulási szövegek) alapján. A szlovák nyelv több nyelvtani eszközzel rendelkezik a birtokviszony beszédbeli (parole) kifejezésére, mint a magyar. A szaktanítónak az egyeztető módszer elvi-gyakorati követelményei szerint ismernie kell ezeket a kifejezési formákat, esetleg egyező, meginkább eltérő tulajdonságaikat, hogy a birtokviszony beszédbeli alkalmazását eredményesen ismertethesse. Vázoljuk fel most ezeket a kifejezési formákat kissé részletesebben s utaljunk velük kapcsolatban egy-két metodikai észrevételre is. A szlovák nyelvben a birtokviszonyt ezek a kifejezési komponensek jelölik meg: 1. A főnév egyes és többes számú birtokos esete (genitív podstatných mien) kniha učiteľa zošit usilovnej žiačky a tanító (nak a) könyve a szorgalmas diáklány(nak a) füzete 46
