Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 2. szám - Teleki Tibor: Objektív fogódzók keresése a tanulók helyesírási készségének elbírálásában
(18) és az elégtelenek számában. Ez utóbbi azonban megoldható a követelmények bizonyos fokú tágításával, s ez azzal is indokolható, hogy a 75 hibapontnak végeredményben nem a közepes osztályzat felső határa felelne meg, hanem épp a középértéke, s ekkor a fokozatok már így alakulnának: 30 — 60 — 90 — 120 — 120 — 120 + n A szöveg igényességével Kapcsolata ban mindenekelőtt azt kell megmondanunk, hogy különbséget kell tenni a tollbamondások és fogalmazások között, így következtetéseink is csupán a tollbamondásokra lehetnek érvényesek. Nem mellőzhető az a tény sem, hogy a lap, oldal, sor, szó, szótag stb., mindig csak a szöveg terjedelmére utalhatnak, és a szöveg igényességi szintje lehet ettől teljesen független, azonos terjedelem mellett is különböző. Olyan mértékegységet kellett tehát keresnünk, melynek mennyiségével mennyiségileg fejezhető ki a szöveg igényességi szintje. Ilyen alapvető mértékegységként mutatkozott a hibapont, s ennek megvan az a határozott előnye, hogy a kialakulóban levő új norma mindhárom összetevőjének (1. minősítési rendszer, 2. a szöveg igényességi foka, 3. osztályozási norma) tényezői azonos mértékegységben jutnak kifejezésre. Vizsgálataink közben azonban megmutatkozott, hogy sokkal egzaktabb módszerekre van szükségünk, mint amit a didaktika általában megjelöl, s e módszer kialakítása elképzelhetetlen a szaktudományok, ez esetben a nyelvészet tényvizsgáló szempontjainak figyelembevétele nélkül. A szöveg igényességi fokának megállapításában el kellett jutnunk a nyelvi analízis módszeréig, és az elemzés eredményeit mennyiségi mutatókban, hibapontban, illetve hibapont-lehetőségben fejeztük ki. Abból indultunk ki, hogy pl. az asztal szó helytelen írásának hibás volta a konvención kívül sem nyelvtani, sem helyesírási szabállyal nem bizonyítható, helyesírási problémát nem tartalmaz, vagyis 0 hibapont-lehetőséget rejt magában. Ezzel szemben pl. az adó szó tárgy rágós alakjában két durva hibát (tehát 6 hibapontot) is elkövethetnek, melyeknek helytelensége viszont nyelvtanilag és helyesírásilag bizonyítható, ilyen az -d melléknévi igenév képzőjének rövid, illetve a -t tárgyrag kettőzött írása. Nem azt jelenti ez, hogy más hibát ebben a szóban esetleg nem fognak ejteni; a 6 hibapont-lehetőség a szó helyesírási problematikusságát mutatja, vagyis értéket ad. S bár mindkét szó kb. egyforma hosszú, igényes2 ségben úgy aránylanak egymáshoz, mint 0:6-hoz. Helyesírási szempontú nyelvi elemzéssel a minősítő rendszer alapján hosszabb szövegekről is megállapítható és hpl.-ben kifejezhető a szöveg igényességi szintje. A felmérésünkben használt szöveg igényességi foka 680 hp., ezzel szemben a szokványos szövegek hibapont-lehetőségeinek száma igen változatos: 100—300 hp. körül mozog. Amint látható, az eddigi osztályzási normák alapján kapott óriási arányta2 lanság (az elégtelenek számában) épp a szöveg igényességi fokának megállapításával nyert kielégítő magyarázatot, és azt mutatja, hogy az eddigi, statikusnak is nevezhető osztályozási normák helyett egy mozgó klasszifikációs rendszer kialakítására van szükség, mely figyelembe veszi a szöveg igényességi fokát is, mert az igényesebb szövegben a tanulók lényegesen több hibát vétenek, mint más szövegekben. E mozgó osztályozási norma kialakításához azonban meg kellett vizsgál2 nunk, hogy milyen a viszony (arány) a szöveg igényessége és a tanulók hi- bázása között. A tanulók a szöveg 680 hibapont-lehetőségéből átlagosan 75 hibapontot követtek el, vagyis az összes lehetőségeknek 11 százalékát. Ez felfogható állandó együtthatónak, koefficiensnek, mely elvonatkoztat a konkrét szövegtől, és bármily szöveg hibapont-lehetőségeinek ismeretében lehetővé teszi az osztályozási norma kialakítását, mert a szöveg igényességi fokának megfele-- lően átültethető ismét hibapontokra: 44
