Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 11-12. szám - Mózsi Ferenc: Tudományos műszaki forradalom, műveltségi szint és nemzetiségi kérdés

értve ebbe a fogalomba a természettudományos és technikai műveltséget is). S kevesebb érvényesülési lehetőségük lesz az olyanoknak, akik csupán a termelés egy szűk területén használatos manuális készséggel rendelkeznek és nincs a termelés technikai és technológiai folyamatainak megértéséhez szükséges általános műveltségük.

Ha az általános műveltségnek ilyen fontos szerepe van az egyre inkább szellemivé váló fizikai munkában, természetesen még fokozottabb a jelentősége az értelmiségi tevékenységben. A. jelen és a jövő értelmiségére a természet és a társadalom olyan összefüggéseinek a feltárása és gyakorlati alkalmazása vár, amit csak olyan emberek oldhatnak meg maradéktalanul, akik egyrészt szoros kapcsolatban vannak az élettel, másrészt tanulmányaik során ismereteket szereztek olyan képességre, a problémák új módon való felvetésére és megoldására, s olyan kritikai szellemre tettek szert, ami csak a sokoldalú, általános képzés során fejlődhetett ki.

A szakember-szükséglet feltevései szerint 1980 körül egy-egy korosztályból 92 százaléknak kell elvégeznie az alapiskola kilencedik osztályát, ebből 65 százaléknak kell a középiskolai érettségit megszereznie és 22 százaléknak egyetemeket és főiskolákat végeznie. E tervek megvalósítása társadalmi fejlődésünk egyik feltétele. Ahhoz azonban, hogy ezeknek — a jelenlegi helyzethez viszonyítva — igényes követelményeknek eleget tegyünk, nagymértékben fokoznunk kell az oktatás hatékonyságát. Nem értünk egyet azzal a nyugati oktatás-gazdaságtani felfogással, hogy egy- egy korosztályból csak 20—25 százalék alkalmas a közép- és főiskolai tanulmányokra. Ám, a bukások és a lemorzsolódás számának iskoláinkban levő mai arányai arra figyelmeztetnek, hogy a közép- és felsőfokú oktatás hálózata csak olyan ütemben bővíthető — a színvonal csökkentése nélkül — amilyen mértékben a magyar tannyelvű iskolák tanulóinak továbbtanulására való igényét, de főleg képességét és készségét a pedagógiai munka javításával növelni tudjuk.

Mielőtt e kérdés fejtegetésére rátérnénk, csupán a könnyebb megértés kedvéért vessünk egy pillantást az eddig megtett útra, az egyszerűség kedvéért pusztán a mennyiség szempontjából.

Az általános és kötelező népoktatási alaptörvény ugyan már majdnem száz éves (1868), de a tankötelezettség tényleges megvalósulásáról csak az utóbbi 30 évben beszélhetünk. Ha a megszerzett és a társadalmilag hasznosított műveltséget vizsgáljuk, tehát azt, hogy milyen arányban szerezték meg a tanulók a tankötelezetsségi idő alatt elérhető legmagasabb végzettséget, megállapíthatjuk, hogy részleges emelkedés Dél-Szlo- vákiában 1935—36-ban, nagyobb emelkedés azonban csak 1950 után és teljesebb csak 1961-ben állt be. Az adatok a következőket mutatják: 1901- ben egy korcsoportnak csupán 1 százaléka végezte el a népiskola 6. osztályát (4 százaléka járt polgári és 1,8 százaléka gimnáziumba), 1936-ban a népiskola nyolcadik osztályos bizonyítványát a korcsoport 34 százaléka szerezte meg (11 százalék járt polgári iskolába és 9 százalék gimnáziumba), míg 1952-ben már 69 százaléka, 1965-ben már 79,4 százaléka végezte el sikerrel az alapiskola kilencedik osztályát. A műveltségi szint az 1918 előtti Magyarországon nemzetiségi szempontból a következőképpen fes322