Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)

1967-06-01 / 10. szám - Hírek

Hírek AZ ÖRÖMTELI DALOLÄS ÉRDEKÉBEN... A dunaszerdahelyi járásban 168 tanító jár az OPS által szervezett zenei nevelés tanfolyamaira. Igen nagy jelentősége van ennek a magyar tannyelvű tanulók öröm­teli dalolásra szoktatása, a magyar zenei anyanyelv megteremtése érdekében. Ugyan­is az a helyzet, hogy addig, míg iskoláink, pedagógusaink ma már bőven el vannak látva módszertani anyaggal, dalokkal, tan­könyvekkel, sőt a dalolással kezdő és vég­ző tanítás — melyet a járás minden isko­lája következetesen bevezetett — eredmé­nyeként, éneklésre való alkalom is bőven akad már, ebhez képest a tanítók dalkin­cse igen szegényes. Sajnos, csak kevés olyan pedagógusunk van, aki kottából, az említett forrásművekből egyedül (hi­bátlanul) meg tudná tanulni a dalokat. Ezért hát a példás igyekezet a járási szer­vek, a tiszteletreméltó érdeklődés a taní­tók részéről. Persze, fennáll a veszély, hogy ezeken a „kurzusokon“ nem a dalo­lás, a tankönyvek dalainak alapos betaní­tása, a dalokból eredő ritmus és hangkép­ző gyakorlatok állnak majd az érdeklődés középpontjában, hanem a „teória“. A hír nyomán most már csak két gondo­lat: miért nem lehet a többi járásokban is megoldani ezt a problémát? Miért ne lehetne az iskolai évben körzetenként két- háromszori alkalommal összehívni minden járásban az egy évfolyamban tanító peda­gógusokat, hogy énekeljék, gyakorolják a tankönyv dalait, hogy ismerkedjenek a ze­nehallgatási művekkel? S miért nem segít­hetnének ebben a Tanítók Énekkarának tagjai is? TUDNAK ÜNNEPET TEREMTENI A bratislavai magyar tannyelvű iskola Szülői Munkaközössége és Szakszervezete bebizonyította, hogy tud ünnepet teremte­ni. A dolgos hétköznapok eredményeit a nagyszerűen szervezett „Tanítók Napján“ ünnepelte meg a vendégek — Lőrinez Gyu­la, országgyűlési képviselő, dr. Szabó Re­zső, a Csemadok vezető titkára, Mózsi Ferenc, osztályvezető, Heimler László, ve­zető szerkesztő — jelenlétében. Emelte az ünnepség fényét a mezőtúri pedagógus küldöttség és a nyugalmazott pedagógu­sok, az iskola „örökös tagjai“ jelenléte, részvétele. A tanulók értékes műsorral és kedves rajzaikkal köszöntötték pedagógusaikat. A kiegyensúlyozott műsor (ének, szavalás, zeneszámok), főleg pedig a zeneszámok a tanulókhoz mért precíz tolmácsolása, mű­vészi igénye, nem handabandázott rög­tönzés-szerűsége, az olcsó érzelgéstől „sza- lónkodás“-tól mentes interpretátori fegyel­me pedagógusaik ízlésére vall. Mindezt ép­pen azért emeljük ki, mert ez ideig — nem úgy, mint a bratislavai iskolában — a leg­több helyen a kotta nélküli „suszter basz- szusok“-kal előadott tánckíséret, a kávé- háziasan giccses dalok zongorái „eldübö- rögtetése“, a primitíven ható szóló-szere­nádok világa dívott a komoly fegyelmet megkövetelő művek rovására. A precízen kísért, nagyon kedves hegedű- és cselló­számok mellett az iskola kiváló énekkara és a madrigál kórus is igazi művészi él­ményt nyújtott a résztvevőknek. 316 AZ ÉNEKKARI MOZGALOMÉRT... Jó elképzelés született az Énekkari Ta­nácsadó Testületben. Az énekkari mozga­lom érdekében emelni kell az egyes ének­karok szereplési alkalmainak számát. „Hol lépjen fel az énekkar? Hiszen nemcsak azért tanul, gürcöl az énekkar, hogy saját magának énekeljen!“ A megoldás egyszerű: minden iskolai énekkar vegye fel a kap­csolatot a két-három szomszédos iskola énekkarával. Szervezzenek közösen ezek­kel az énekkarokkal minden iskola szék­helyén egy-egy koncertet. Ez már három fellépési lehetőség. Három nagyszerű al­kalom megbarátkozni a szomszédokkal, egy másik iskolával, ez három nagyszerű társadalmi akció, lehetőség bizonyságot nyújtani a szülőknek arról, hogy a cseh­szlovákiai magyar tannyelvű iskolák e té­ren is jól működnek, és teljes egészében, eleget tesznek a társadalom igényeinek. FONTOS TANÁCSKOZÁS A Kelet-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bi­zottság Iskolaügyi Osztálya ez év február­jában a magyar tannyelvű kilencéves alap­iskolák, az általános és a szak-középisko­lák igazgatóit tanácskozásra hívta meg. Kecsey Károly, kerületi tanfelügyelő elv­társ megnyitó előadásában meggyőző erő­vel fejtette ki, hogy a lemorzsolódás (egy- egy korcsoportból hányán nem végzik el 15 éves korukra a 9. évfolyamot, és a to­vábbtanulási arányok fémjelzik az iskola, a pedagógusi munkát. El kell érnünk, hogy száz kilencedikes tanulóból 40—45 érettsé­git nyújtó középiskolában folytassa tanul­mányait. El kell érnünk, hogy az általános.

Next

/
Thumbnails
Contents