Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 10. szám - Mózsi Ferenc - Varsányi László: Gyermekünk elsős lesz (Böszörményi János) / Könyvekről
e problémát s vizsgálódásukat az iskolaérettség és a tanítási nyelv ismeretének összefüggéseiben vizsgálják. Szemléletüket a tudományos vizsgálódás módszere határozza meg, noha ebben a kérdésben érvényesülnie kellene a nemzeti kultúra és egyetemesség követelményeinek is. Kár, hogy a kiadvány ezen a téren nem lép fel a teljesség igényével. A szerző, Mózsi Ferenc, a Gondolkodás és beszéd c. fejezetben még egyszer visszatér erre a kérdésre s nemcsak Kosztolányira és Adyra, hanem Pavlovra és Komensikýra hivatkozva vizsgálja a tanítási nyelv és a gyermek által beszélt nyelv, valamint a gondolkodás és a fogalomalkotás folyamatait. Nemcsak ebben a vonatkozásban nyújt értékeset, eredetit és gyakorlati szempontból is hasznosat a könyv, hanem abban is, hogy újabb ösztönzést ad a neveléstudomány elméleti és gyakorlati szakembereinek a kutatásra. Az egymást követő logikailag és szerkezetileg nagyszerűen felépített fejezetekben a szerzők igyekeznek jól követhető tanácsokat adni, ugyanakkor áttekintést nyújtanak a gyermek testi és szellemi fejlődésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról. A nevelés elvei c. fejezetben azokat az alapvető nevelési elveket ismertetik, amelyek az iskola és a család egységes, egymást kiegészítő nevelési nézeteinek és gyakorlatának megvalósítása szempontjából nélkülözhetetlenek. Szó esik ebben a fejezetben az önállóságra való nevelés kérdéseiről, a játék és a munka szerepéről, a napirendről és az otthoni tanulás feltételeiről csakúgy, mint a leggyakoribb gyermekkori beszédhibákról vagy a helyes öltözködésről. Nagy figyelmet szentelnek a szerzők művükben annak a kérdésnek, miként nyújtson segítséget a szülő a gyermeknek feladatai elvégzésében. Ezzel kapcsolatosan rövid áttekintést nyújtanak az iskola követelményeiről [tantárgyanként], majd a gyermek munkájának értékelésével kapcsolatos szempontokat elemzik. Külön fejezetet szentelnek szerzőink az olvasás és írás gyakoroltatásában kívánatos otthoni segítségnek, valamint a számtantanulásban ajánlatos szülői támogatás módszereinek. A szerzők mindenre kiterjedő figyelmét dicséri, hogy fogalommagyarázatot is nyújtanak a tankönyvben használatos meghatározások értelmezéséhez. Szinte nem lehet eléggé méltányolni a szerzők szándékát abban a törekvésükben, hogy megteremtsék az iskola és a család gyakorlati kapcsolatát és konkrét együttműködését az iskoláskor kezdetén. Külön fejezetet szentelnek a könyv alkotói az ének-zene iránti érdeklődés felkeltése kérdéseinek s ezzel kapcsolatosan idézik a nemrég elhúnyt zene- pedagógusként is nagy alkotónak számító Kodály Zoltánt: „Utóvégre lehet zene nélkül is élni. Sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát s vele a rossz zene elleni talizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réten.“ Az idézet mintha a könyv szándékát is szimbolizálná: a szerzők is utat mutatnak művükkel, olyan utat, amelyen a leggyorsabban és a legbiztosabban juthatnak el iskolába lépő gyermekeink a tudás birtoklásához. Éppen ezért örömmel üdvözöljük a Gyermekünk elsős lesz. c. kiadvány megjelenését, s reméljük, hogy az iskolák igazgatóságai, a szülői szövetségek munkájának irányítói, a népkönyvtárak vezetői gondoskodnak arról, hogy megfelelő példányszámban álljon a leendő elsős gyermekek szüleinek rendelkezésére ez a hasznos, nélkülözhetetlen könyvecske. BÖSZÖRMÉNYI JÁNOS, Dunamocs 314
