Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 7. szám - Mayer Judit: Tóth Ferenc köszöntése
dolgozók szakszervezetének központi bizottságán (Praha, Nám. M. Gorkého 23.) lehet jelentkezni. A Csehszlovákia egész területén szervezett exkurziók részletes áttekintését és a velük egybekötött rövidebb időtartamú (2—4 napos) külföldi kirándulások programját, árát és a jelentkezés feltételeit márciusban közük a pedagógiai hetilapok (Učiteľské noviny, Škoístvi a kultúra). A külföldi társasutazások első csoportjának programját, árát és részletes jelentkezési feltételeit közölte az Učiteľské noviny 1966. évi 51—52-es száma. A további népi demokratikus és nyugati országokba szervezett társasutazások programját és feltételeit, melyekről jelenleg tárgyalnak szakszervezetünk funkcionáriusai az illetékes szervekkel, a következő hetekben fogja ismertetni az Učiteľské noviny és a Skolství a kultúra c. lapok. Amint a fenti vázlatos tájékoztatás is bizonyítja, szakszervezetünk az 1967. évi nyári szünidőre gazdag választékot nyújt a művelődéssel egybekötött üdülés lehetőségeiből. —§t— Tóth Ferenc köszöntése Közel hatvan év óta él Bratislavában és március 14-én tölti be 80. életévét. Harmincöt éven át nevelte a középiskolás ifjúságot, valamikor a Királyi Katolikus Főgimnáziumban, később — egészen 1945-ig — az Állami Magyar Reál- gimnáziumban. Hány tanítványa lehetett, nehéz lenne összeszámolni, hát még ha hozzávesszük azokat is, akiket az ötvenes években a Pedagógiai Főiskolán tanított! Diákjai sohasem csalódtak tudásában, igazságszer etetőben,, emberségében. Kiváló pedagógus volt, akit joggal állíthatunk példának minden tekintetben. Tanított és nevelt fáradhatatlan szorgalommal, s aki az ő keze alól került ki, nem valóit szégyent későbbi tanulmányai során. De nemcsak a tanári katedrán fejtett ki értékes munkát. Bírálataival, szaktanácsaival nagy segítséget nyújtott a Pedagógiai Kiadó magyar szerkesztőségének is. Nemrég egy régi emlékkönyvben lapoztam: „Maradjon mindig olyan, amilyennek én látom Magát a katedráról...“ írta a hatodikus gimnazistának Tóth Ferenc tanár úr, az osztályfőnöke. Hogy olyan maradtam-e, nem tudom, de azt mindnyájan tudjuk, hogy Tóth tanár úr mindig az maradt, aki volt: nagy tudású, kiválóan képzett szakember, szigorú, de igazságos, áldozatkész, türelmes oktató, egyenes, őszinte és végtelenül szerény ember. Tanítványai szerteszéledtek az országban, sokan elkerültek a határokon túlra, de bizonyosan tudom, hogy őszinte megbecsüléssel, hálával és szeretettel emlékeznek rá vissza, és most, 80. születésnapja alkalmából szívből kívánják, hogy még sok szép esztendőt töltsön köztünk jó egészségben, megelégedetten. MAYER JUDIT prom. pedagógus 224
