Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 6. szám - A gyógypedagógusok lévai találkozója / Hírek
gyerekeknek, hová megyünk, mi az akvárium, milyen halak vannak benne, hogyan etetjük őket, hogyan gondoskodunk róluk. A gyerekek ennek a látogatásnak nagyon megörültek, minthogy bizonyos tájékozottságra tettek szert előzőleg. Nagy érdeklődéssel nézték a szépen gondozott, megvilágított, példásan felszerelt akváriumot, ahol sok-sok élénk színű halacska úszkált. Az akvárium megtekintésével sok benyomásra tettek szert, mindez főképp a képzelet szerinti rajzolásban nyilvánult meg. Beszélgetést kezdtem a folyami és tengeri halak életéről. Megmutattam nekik a különféle vízi állatok képeit. A gyerekek új ismeretekkel gazdagodtak, gyarapodott a szókincsük is. Ez a beszélgetés annyira hatott rájuk, hogy egyesek szüleikkel néhányszor meglátogatták a nyilvános akváriumot. Magam is megörültem, hogy a szülők is érdeklődnek gyermekeik óvodai munkája és játékai iránt. Iskolánk új iskola, még nincs elegendő segédeszköze. Könyvünk is kevés van, mégis berendeztünk egy kis könyvsarkot, ahol képes- és mesekönyveinket tartjuk. A gyerekek elhozzák az óvodába mutogatni könyveiket, melyeket különféle alkalmakkor ajándékba kaptak. Némelyik gyereknél láttam, hogy nem vigyáz eléggé könyvére. Kis könytárunk könyveit először megmutogattam nekik. Lassanként érdeklődni kezdtek a könyvek iránt. Ekkor megmagyaráztam nekik, hogy aki könyvet akar kölcsönözni, meg kell mosnia a kezét, a könyvet pedig az asztalra kell tennie és óvatosan kell benne lapoznia. A kis Éva nagyban mutogatta, hogy tiszta a keze. Még két kislány csatlakozott hozzá, és ekkor hallom, amint Évike így szól hozzájuk: „Tiszta a kezetek? A piszkos könyvet senki sem szereti. Szaladjatok kezet mosni! így a gyerekek lassan-lassan hozzászoktak a tisztasághoz, és a könyvek iránti érdeklődésük is egyre fokozódott. Svataua Reichová óvónő, Prerov Hírek------------------------------------------------------------A gyógypedagógusok lévai találkozója A szélesebb nyilvánosság, de a pedagógiai közvélemény előtt sem ismeretes még eléggé az a tény, hogy a magyar tannyelvű gyógypedagógiai iskolák vagy osztályok hálózatának kiépítése is erőteljes lendületet vett (jelenleg már 18 ilyen intézmény dolgozik), és a kezdeti nehézségek leküzdése után egyre komolyabb sikereket mutathat fel. Kevesen tudják, hogy az ilyen osztályokban dolgozó pedagógusok jórésze kvalifikált tanerő, és a többiek is megfelelő pedagógiai tapasztalatokkal felvértezve térnek át e nehéz pályára. Valljuk meg őszintén azt is, hogy tanítóságunk, de az érdekelt szülők egy része sem értékeli megfelelően segítségüket, sőt egyesek határozottan lebecsülik a gyógypedagógus tevékenységét, amely ma már régen túljutott azon, hogy csupán bizonyos humánus szempontok szerint értékeljük. Nemzetgazdasági szempontból is kimutathatóan komoly jelentőségű. Hazai és nemzetközi statisztikai adatok bizonyítják, hogy az értelmi fogyatékosok iskolái, minden egyén felnevelésével közel egymillió koronára becsülhető értéket bocsátanak a társadalom rendelkezésére. A gyógypedagógiai iskolák végzett tanulóinak nagy része teljes értékű munkaerő azon a poszton, ahová állítjuk és amelyre képessé tesszük. Mindezek ellenére a gyógypedagógiai iskolák (különleges vagy kisegítő intézmények) még mindig nincsenek az .illetékes járási hivatali szervek érdeklődésének 184
