Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 5. szám - Szekerkesztő bizottságunk találkozója az érsekújvári járás tanítóságával
fokot ért el és nem hiányzik a pedagógus szakmáját szerető lelkesedés sem. Jó szol gálatot tesz a nevelés ügyének az ilyen kezdeményezés, amelyet a párkányi kilenc éves alapiskola igazgatósága és tantestülete vállalt magára. HEIMLER LÁSZLÓ A Szocialista Nevelés szerkesztősége gratulál a párkányi pedagógusoknak ehhez a nagyszerű kezdeményezéshez. Reméljük, a pedagógus-napok rendezését megismétlik. Örömmel vesszük tudomásul, hogy már Párkány környékén is „kapós portéka“ a módszertani és más pedagógiai irodalom. S még egy kérdés: vajon mi akadályozza, hogy a komáromiak, a királyhelmeciek, a fülekiek meg a többiek is hasonló pedagógiai napokat szervezzenek? Szerkesztő bizottságunk találkozója az érsekújvári járás tanítóságával Immár hagyománnyá válik a Szocialista Nevelés kezdeményezése, hogy időnként szerkesztő bizottságának ülésén nagyobb iskolák tantestületével együtt tartja meg, a szélesebb környék vagy a járás iskoláinak bevonásával. Így történt 1966. december 19-én is, amikor a szerkesztő bizottság rendes havi ülését az érsekújvári kilencéves alapiskolában tartotta meg Sáli Árpádnak, a JNB iskolai bizottsága elnökének és Száraz Bélának, a járás magyar tannyelvű iskolái tanfelügyelőjének jelenlétében, akik lelkes segítséget nyújtottak Száraz László iskolaigazgatónak a találkozó megszervezésében. A járás 36 magyar tannyelvű iskolájából 27 iskola képviseltette magát, összesen 62 résztvevővel, csak kilenc község, mégpedig Helemba, Kisgyarmat, Páld, Bény, Béla, Libád, Ebed, Kisújfalu és Andód tanítói nem voltak jelen. Minden iskola képviselője magával hozta tarsolyában tantestületének megjegyzéseit a Szocialista Nevelés szerkesztésével, a tankönyvekkel és az iskolák más általános érvényű tapasztalataival kapcsolatban. Ez adta meg a találkozónak a szó gazdaságos értelmében vett — munkajellegét, hiszen minden hozzászólást egy-egy, nehéz körülmények között dolgozó iskola levegőjét, tükrözte, tömör tárgy- központúsággal. Röviden, velősen, őszintén mondták el véleményüket, amelyből nem hiányzott a dicséret sem, mi azonban beszámolónkban főképp a bíráló megjegyzéseket rögzítjük abbban a meggyőződésben, hogy ezzel olvasóinkat még fokozottabb részvételre buzdítjuk „közös dolgaink“ megtárgyalására egész pedagógiai közvéleményünk színe előtt. Onódi János felelős szerkesztő bevezetője után, amely telis-tele volt vitaindító gondolatokkal, egymásután jelentkeztek a felszólalók. Sidó kar- társ szóvá tette, hogy az Sz. N. az utóbbi időben elhanyagolja az 1—5. évfolyamok problematikáját, nagyon kevés ilyen irányú cikket közöl. — Hasonló a véleménye Gábris kollégának is Érsekújvárból, ám megjegyzi, hogy nyilván az alsós tanítók írnak kevesebbet. A fiataloknak többet kellene foglalkozniuk saját kérdéseikkel. Külön rovat indítását kéri, amely a napközi otthonok nevelőinek nyújtana segítséget. — A nagykéri Kurcsa András feltétlenül szükségesnek tartja a lap terjedelme bővítését, hogy az „A tanító munkájához“ hasonlóan tudjon foglalkozni az alsó fokkal. Sürgeti a Család és iskola c. folyóirat megindítását, hogy a pedagógiai propagandát erősíteni lehessen a szülők között. — Az érsekújvári Roskó kartárs azt nehezményezi, hogy kevesen kapcsolódnak be a matematikai versenybe. Az Sz. N. közölje a verseny feltételeit, ezek cseh nyelven már megjelentek. Figyelmezteti a Pedagógiai Kiadót, hogy a matematika-tankönyvekben sok helyütt hibásak az eredmények. Ka156
