Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)

1966-09-01 / 1. szám - Kurcsa András: Az olvasás gyakorlásának néhány módja

Az 5. jeladatnál

1-es osztályzatot kap a tanuló, ha helyes a megoldás menete és a megoldás is; kisebb hiba esetében az osztályzat 2; kettő vagy három műveleti hiba esetében az osztályzat 3. Ha a tanuló nagy hibát követ el, pl. a szögfüggvényre vonatkozó képletben, 4-es osztályzatot kap.

Az osztályzatot az egyes feladatoknál számmal fejezzük ki. A végső kiértékelést szavakkal fejezzük ki a következő kulcs szerint:

Az egyes feladatok osztályzatait összegezzük és ha az összeg 5—7, a tanuló kitűnő osztályzatot kap 8—11, a tanuló dicséretes osztályzatot kap 12—15, a tanuló jó osztályzatot kap 16—20, a tanuló elégséges osztályzatot kap 21—25, a tanuló elégtelen osztályzatot kap.

Ez alá az eredmény alá zárójelben számokkal kiírjuk az egyes osztályzatokat és azok összegét. Például:

(1, 1, 4,]3, 5; 14)

A tanító, aki az írásbelit javította és osztályozta, teljes nevével írja magát alá. Az írásbeli munkákat az iskolának az 1966—67. iskolaév végéig kell megőriznie.

* * *

A felvételik értékelésére az elkövetkező számainkban visszatérünk.

KURCSA ANDRÄS tanító, Milanovce

Az olvasás gyakorlásának néhány módja

Köztudomású, hogy az ismeret- szerzés alapfeltétele a tökéletes olvasás. Az olvasási készséget a tanulóknak az 1—5. évfolyamban kell elsajátítaniuk. Az olvasástanítás sikere elsősorban a gyakorló pedagógusok módszertani felkészültségétől függ. Minden tanítónak tisztában kell lennie azzal, hogy az olvasástanítás sok-sok aprólékos mozzanatból tevődik össze. Csak hosszú 'és türelmes gyakorlás után alakul ki a tökéletes olvasási készség.

Ezért fontos, hogy ismételten tudatosítsuk: az olvasástanítás

1. olvasmánytárgyaló és

2. olvasási gyakorló órákból áll.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy évfolyamonként minden héten egy olvasási gyakorló órát kell beiktatnunk. Ezen az órán új olvasmányt nem tárgyalunk, csakis az olvasás technikájának csiszolását, tökéletesítését tűzzük ki célul. Hogy ez az óra ne legyen unalmas, tegyük színessé, változatossá a gyakorlást. Ne használjuk gépiesen a „folytasd, olvasd tovább“ kifejezéseket, mert megöljük a tanulók aktivitását. A szöveg egyhangú ismétlése nem köti le a figyelmüket; rajzolnak, játszanak vagy egyéb dolgokkal foglalatoskodnak. Különösen észlelhető ez az összevont oszLapunk már foglalkozott az olvasástanítás kérdéseivel az 1—5. évf.-ban. Lásd Szoc. Nevelés III. évi. 1958. 11. sz. 329—334. 1.

13