Szocialista Nevelés, 1966. szeptember-1967. augusztus (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 4. szám - Mács Zoltán: Az ifjúkori bűnözés megelőzése érdekében
erre a célra kijelölt, külön pedagógussal lehet csak eredményes, akinek a keze alatt csak 10—15 ilyen tanuló van. Teljes létszámú osztályban ilyen formában egyénileg hatni az erre rászoruló tanulókra, 26—27 további tanuló mellett elképzelhetetlen. Ember- feletti erőfeszítéssel is csak a többi 26—27 rovására valósítható meg. G. L.-t tekintve sajnos elkéstünk. Azonban, az azóta ijesztően szaporodó csavargó 10—14 éves iskolaköteles fiúk és lányok érdekében, akik sokkal súlyosabb vétségeket is elkövettek, mint annak idején B. L., még van egy szalmaszálnyi lehetőségünk. Éjfél előtt egy perccel még tehetünk valamit érdekükben. Ne halogassuk az értük és nevükben benyújtott kérelmeket! Ha anyagi áldozatokat követel is a dolog, fogjunk hozzá! A lényeg az, hogy gyakoroljon az iskola [vagy legalább próbáljon gyakorolni], intenzívebb hatást az ilyen tanulókra, mint az utca. Teremtsük meg a szükséges és megfelelő körülményeket, hogy a külön erre a célra kijelölt pedagógusnak módja legyen egyéni hozzáállással nevelni a tanulókat. Egyénileg hatni, nevelni, pedig csakis kis létszámú tanulócsoportokban, osztályban lehet. A párhuzamos osztályokból, ahol erre szükség van, tegyük át külön osztályba a nehezen fegyelmezhető, notórikus csavargó, bűnöző gyerekeket. A legcélszerűbb az lenne, ha nevelőintézetekben nevelhetnénk őket, ám tudjuk, hogy helyszűke miatt oda még a bírósági ítélet után sem lehet egyik hétről a másikra áthelyezni a tanulót. Legnagyobb probléma a szülői beleegyezés! A külön osztályokban ne legyen több mint 10—15 tanuló. Bízzuk az osztályt tapasztalt, kellő lélektani ismeretekkel rendelkező pedagógusra. így lehetőség adódik rászoktatni a gyerekeket a rendszeres munkára, miután olyan közösséggé kovácsoltuk őket, ahol egyéni kalandvágyuk, csavargó természetük kielégül. Gyakorlati példával tudjuk bizonyítani, hogy ez a nevelési és oktatási forma helyes, és akkor vezet eredményre, ha a jól kialakított osztálykollektívát több évig, ha kell a 15 éves korig együtt hagyjuk. Az 1964/65. iskolai évben a rima szombati Kilencéves Alapiskolában Balázs Sándor és Simon Róbert pedagógusok vezetésével egy 4. és egy 5. ilyen osztályunk volt. Az eredmény már az év végén megmutatkozott. Igaz, hogy az első hónapokban többet jártak ezek az osztályok kirándulni, futballozni, hulladékanyagot gyűjteni stb., mint amennyit a tanteremben tanultak, de minden ésszerűen kigondolt foglalkoztatás hozott valamilyen eredményt. Sajnos, az elmúlt iskolai évben amikor csupán a 3 párhuzamos ötödikben 26 ilyen nevelési formát igénylő tanuló volt, nem kaptunk engedélyt az ilyen osztályok megnyitására. A külön osztályokban történő oktatás és nevelés [ismétlem, ahol ez indokolt és elegendő tanuló van) kettős haszonnal jár. Először: nagy százalékban, de lehet, hogy teljes mértékben megelőzzük az ifjúkori bűnözést, minden lehetőt megteszünk az ilyen gyerekek érdekében. Másodszor: megóvjuk a többi rendes tanulót a káros behatásoktól, legalább is az iskolán belül, és tárgyi tudásuk szintjének emeléséhez is hozzájárultunk, mert a pedagógus normális körülmények között végezheti munkáját. Akkor, amikor egy osztályban 7—8 notórikus csavargó és különféle vétségeket is elkövető gyerek van, hiábavaló a pedagógusnak a csavargók megmentése érdekében tett erőfeszítése. Ha csak annyi munkát és időt szentel a 7—8 tanulónak, amennyit azok az osztály létszámának megfelelően arányosan kaphatnak, még annyit sem tud elérni, hogy naponta legalább 2—3 órára rendszeresen iskolában tartsa őket. (Még a fenti B. L. is többet járt iskolába, mint naponta átlagban 3 órát.) Ha viszont az arányosnál több időt, gondot fordít rájuk, ezt csak a többiek rovására teheti. . Mit tegyen tehát? Csupán rendszeres munkára igyekezzék szoktatni 7—8 csavargó természetű gyereket, akaratlanul is elhanyagolva ezzel az osztály további 20 jó tanulóját, akiket jó, sőt kiváló tárgyi tudással vértezhet fel? Vagy normális 110
