Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 11-12. szám - Tomaschek Mária: Dmitrij Sosztakovics születésének 60. évfordulója
Dmitrij Sosztakovics születésének 60. évfordulója На végignézzük Csehszlovákia iskoláit, akár a kilencéveseket, akár a középiskolákat, nem egyben van alkalmunk ellátogatni a zenei szakkörbe, ahol ifjúságunk zenei ismereteket szerez, egy-egy hangszeren tanul vagy gyakorol. Igen hasznos és a tanulók műveltségét nagyban gyarapítja, ha megismertetjük őket a ma és a múlt zenei életének kiválóságaival. Erre kiváló alkalom kínálkozik különösen akkor, ha egy-egy nagy zeneszerző életének fontos fordulójához érkezünk. Ez év szeptember 25-én köszönt ránk a szovjet — és az egész zenei világ fontos évfordulója, amelyet okvetlenül meg kell ünnepelnünk iskoláinkban is, — ez az ünnep Dmitrij Sosztakovics, világhírű szovjet zeneszerző hatvanéves születésnapja. Sosztakovics alkotásával már több mint negyven éve foglalkozik' a világ zenei közvéleménye, hisz a nagy zeneszerző egészen új utakon halad már ifjúkora óta. A szerzőt azonban a műve körüli rengeteg vita egy pillanatra sem zavarta, s így sikerült elérnie alkotásában a legnagyobb változatosságot. Tizenhárom éves korában kerül a pétervári konzervatóriumba és tanárai azonnal felismerik komoly tehetségét. Alkotó tehetsége már korán jelentkezik a Fantasztikus táncokban. _ Sosztakovics tehetségét szinte gúzsba kötötte az iskolai rendszer, ezért amint befejezi konzervatóriumi tanulmányait, azonnal nekilát, hogy széttörje a tradíciók bilincseit. Mindezek ellenére a Fantasztikus táncok és az Első szimfónia alkotórésze marad az európai modern zenei áramlatnak. Zenei körökben azzal vádolták a fiatal szerzőt, hogy formalista és dekadens, ez azonban nem volt igaz, s nyilvánosan is igazolódott — a harmincas és negyvenes években —ennek az íállításnak a helytelensége. Csak ne említsünk műve1 közül mást, mint az Ötödik, Hatodik s különösen a Hetedik szimfóniát, rögtön bebizonyosodik, hogy a kiváló szovjet zeneszerző a közönség széles rétegei szá-- mára írta kompozícióit. Nem találni a huszadik század zenéjében komolyabb zeneművet, mint a világhírű Leningrád (hetedik] szimfóniát. Nem programzene ez, mint sok más kortárs zeneszerző kompozíciója, hanem az emberi fájdalom, a halálos veszedelem felkiáltása a haza és a főváros legborzalmasabb élet-halál- harcának idején. Egyszersmind azonban a szerző kifejezi azt a megfeszített emberi erőt is, amelyet a szovjet nép kifejtett a halálos veszély leküzdésére. Oly erő rejlik ebben a zenében, hogy a Leningrádi szimfóniát egyformán értik a szovjet és a külföldi zenehallgatók is. És megértenék ezt a zenét a hangversenytermekben éppúgy, mint a lövészárkokban. Sosztakovics igen termékeny zeneszerző. A Leningrádi után még több szimfój niát írt, melyekben látjuk alkotó tehetsége kiszélesedését. Foglalkozik például az 1905-ös forradalommal, de ugyanakkor végigsimít bennünket 10 vonósnégyese bensőséges lírája. Bármilyen hangulatot varázsol elénk a szerző, mindenütt megmarad egyéninek. Egyes kritikusok az európai és főként az orosz zene klasszikusai közé sorolják, de ezt a „beosztályozást“ megcáfolhatjuk, mert Sosztakovics állandóan új formákkal, új mondanivalóval kísérletezik. Ezenfelül Sosztakovics nemcsak kiváló zeneszerző, hanem tehetséges zongora- művész és zenepedagógus is. Hatvanéves kora ellenére folytatja aktív és sokoldalú munkáját. Méltó, hogy iskoláink is felsorakozzanak a zenei világ ünneplői közé, akik születésnapján köszöntik Dmitrij Sosztakovicsot! TOMASCHEK MÁRIA 381
