Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1966-07-01 / 11-12. szám - Válaszolunk levelezőinknek

tatással megadni, hanem konkrét szociológiai vizsgálatokba kell kezdenünk, ha nem akarunk a ,,tüneti kezelés“ fokán megmaradni, hanem a diagnózis pontos ismerete birtokában akarjuk tájékoztatni a való helyzetről és a fejlődés tendenciáiról a nagyközönséget, hogy valóban gyorsuljon meg e téren is a fejlődés Dél-Szlovákiában, az „acceleráció“ korában. Ehhez pedig szükséges a pedagógiai többletmunka.

Varsányi Aurélné, tanítónő Fülek, Marxova 4.

Rendkívül nagy örömmel értesültünk leveléből, hagy iskolájukban a Szocialista Nevelésben közölt „Felhívás“ alapján már bevezették a mindennap dalolással kezdő és végző tanítást az alapiskola első öt évfolyamában. Ez — mint írja — nemcsak ünnepélyessé teszi és szép keretbe foglalja a tanítást, hanem kihat a tanulók fegyelmére, figyelmük összpontosítására is. Aggódó kérdése, hogy vajon — mint azt a jubileumi szám vezércikkében írtuk — nem fjut-e ez is azonban a „fel-feldobott kő“ sorsára? Vajon megérti-e a csehszlovákiai magyar tanítóság: felvértezni a tanulókat a magyar zenei anyanyelvvel, megtanítani és megszerettetni velük a magyar népdalok 50—75 igazi gyöngyét énekelni' ez nagyszerű útravaló a zenei kulturáltság, a nemzeti öntudat, az emberség teljesebb kibontakozása felé? Vajon le fogják-e tudni győzni kényelemszeretetüket, le tudnak-e szokni a „kényelmesebb“ semmivel kezdő és végző „tanításról? ..."

Válaszunk nem lehet egyértelmű. A járási tanfelügyelők jelentése értelmében a tantestületekben megtárgyalták ezt a kérdést s elhatározták, hogy bevezetik a „dalolással kezdő és végző tanítást“. A jelentések azonban arról is hírt adnak, hogy következetesen ezt még nem sikerült bevezetnie egyetlen iskola igazgatójának sem. „A jószándékban már nincs hiány — írja több tanfelügyelő is — csak a következetes végrehajtásban.“ Persze a kulcskérdés: az igazgató hozzáállása az ügyhöz. Ennek illusztrálására, íme egy igazgatói válasz: „A tantestület megtárgyalta a dalolással kezdő és és végző tanítást és elhatároztuk, hogy azt, mint régen bevált módszert bevezetjük. Sajnos ez ideig ezt nem ellenőrizhetem, így hát nem tudom sikerült-e ezt a kartársaknak meghonosítaniuk.“ (Az ellenőrzés megállapította: nem sikerült, sőt egyes kartársak teljes tájékozatlansággal figyelték a tanulókhoz intézett ellenőrző kérdéseket!) Mindezek ellenére reméljük, hogy idővel minden öntudatos pedagógus magáévá teszi ezt az ügyet.

Levelének további részében azt kérdezi, szabad-e szolmizációt tanítani? Szabad, ám tudni kell, hogy a mi tantervi követelményeink nem tűzik célul a zenei írás-olvasás teljes elsajátítását, hanem csupán a dallam-irány szerinti tájékozódás (lásd a tantervet). A zenei nevelést a meglévő rendelkezések értelmében csak a negyedik és az ötödik osztályban lehet felszakosítással tanítani. Kivételt ez alól a járási művelődési szakosztály adhat kivételt. A zenehallgatási anyag központi megjelölése már megtörtént (részben a tankönyvekben, részben pedig a módszertani útmutatókban). Ennek az anyagnak központi beszerzése is tervbe van véve, azonban realizálása még a távoli perspektíva kérdése. Szilárd meggyőződésünk azonban, hogy központilag sem diszkót ókával, sem pedig fonotékával teljes egészébein sohasem fogjuk tudni ellátni az iskolákat. Ott, ahol hiányzik a tanítói lelkesedés, a hanglemez- és magno- szalagtár, valamint a kotta- és a könyvtár állandó bővítésének és kiegészítésének igénye, az a jó tanítót jellemző szemléltető anyagot gyűjtögető szenvedély, ott még egy központilag adott segédeszközakció sem segít. Igazolja ezt az a jóné- hány eset, amikor a diiafilmek, a hanglemezek, sőt az „Énekeljünk“ tankönyvek is használatlanul porosodtak a szekrényekben. De igazolja ezt az a jónéhány iskola is — Nagymegyer, Királyhelmec, Csata stb...., ahol a zenei nevelés segédeszközeit bőséggel meg lehet találni. Éppen az a lehetőség, hogy mind a cseh, a szlovák és mind pedig a magyar pedagógiából tudnak tanítóink meríteni, meg az a lelkesedés, ami a jó csehszlovákiai magyar pedagógusokat mindig is jellemezte, tette lehetővé, hogy például a csatai kilencéves alapiskola lelkes tanítója, Molnár András ezen a téren országos viszonylatban is nagyszerű eredményeket tud ma már felmutatni. Ehhez a munkához a lehetőségek mindenütt megvannak, csak egyre több olyan kitartó lelkes és hozzáértő loktató-nevelői tevékenységre van szükség, mint ahogyan azt Füleken Ön is teszi.

Kartársi üdvözlettel: MÓZSI FERENC

379