Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 8. szám - Iskoláink köszöntik a tízéves Szocialista Nevelést

Iskoláink köszöntik a tízéves Szocialista Tiszteit Szerkesztőbizottsági Engedjék meg, hogy lapjuk fennállásának 10. évfordulója alkal­mából szeretettel tolmácsoljam Önöknek a kassai magyar pedagó­gusok üdvözletét, jókívánságait és baráti készszorítását, annak jeléül, hogy Önökkel együtt bensőséges és meghitt ünnepnek érzik a Szo­cialista Nevelés jubielumát. A Szocialista Nevelés tíz esztendeje számunkra nemcsak közös munkánk egyik döntő szakaszát, az új, szocialista iskola építésének éveit jelképezi, hanem visszapillantást, értékelését és előre mutató mérleget is jelent: egy új és alkotó fejezetet a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák történelmében — a mi történelmünkben, amelyet nem méltatnak talán a jövő annáleszei és krónikái, de bizonyára tudomásul vesz maga a fejlődő élet. Nem, nem valószínű, hogy az emberiség történelmét feljegyző, írott krónikák évek vagy évtizedek múlva különösképpen visszaem­lékeznének majd erre a tíz esztendőre, mert a krónikák általában háborúkkal és diplomáciai fegyvertényekkel mérik az időt. Am van­nak szerencsés korok, amelyek a háborúk és fegyvertények köze­pette is diadalmas építéseket és szerény, csöndes emberi alkotó­munkát tudnak megörökíteni az emberi évkönyvek lapjain, jeltele­nül, névtelenül, az igazi érdemet megillető tartózkodással. Mert ha egyszer valaki megírná az igaz emberi történelemkönyvet, a leg­szebb bejegyzések bizonyára valahogy így szólnának: Ezeknek az éveknek a során nem történt semmi különös. A folyók folytak, a virágok nyíltak, az erdők és a szántóföldek zöldelltek, az embe­rek éltek és dolgoztak; minden úgy történt, ahogyan történnie kel­lett. Mindenki tudta, hogy az ember azért él a földön, mert a föld az övé, az ember azért van a világon, hogy építse, fejlessze, élvezze a jót és a szépet, amely bennünk van és nem kívülünk, mert az élet az ember kezének harcos és teremtő munkája által válik tel­jességgé. Ez történt a Kárpátok övezte közös hazánkban az elmúlt tíz esztendő alatt, ezt tették mindazok, akik vallják és hiszik, hogy az emberi tudás és alkotás ezernyi bonyolult képlete a legnagyobb és legnemesebb képletekből ötvöződött össze: az emberi szív su­gárzó képleteiből. így, ilyen egyszerűen éltek és dolgoztak az emberek százezrei az elmúlt tíz esztendő alatt, ércet bányásztak, szenet fejtettek, árut termeltek, górcsővel és logarléccel tették teljessé az életet. És köz­ben gyermekeket neveltek. És közben Szocialista Nevelést írtak. Ta­nítók írták tanítóknak, segítségképpen, iránymutatóul, jó tanács­képpen. A csehszlovákiai magyar tannyelvű oktatás színvonaláért a csehszlovákiai közös iskolaügy egységéért. Ezért a jubileum és az emlékezés. A Szocialista Nevelés tíz esz­tendeje, gondos példamutatások, elmélyült elemzések, termő viták tíz esztendeje arra a korszakra emlékeztet, amelyet közösen terem­tettünk meg, mi, mindannyian, akik egyet akartunk és akik egyként mertünk akarni. Nem másért: a szocialista nevelésért. Szívünkig ért az emlékezés: szívünkből üdvözöljük a jubiláló Szocialista Nevelést. RÄCZ OLIVÉR 243

Next

/
Thumbnails
Contents