Szocialista Nevelés, 1965. szeptember-1966. augusztus (11. évfolyam, 1-12. szám)

1966-04-01 / 8. szám - Onódi János: Egy évtized a magyar tannyelvű iskolák szolgálatában

se. E célkitűzések keretén belül, vagy — ha úgy tetszik — ezeken túlmenően, meg kellett oldanunk a magyar tannyelvű iskolák tanítóinak sajátos jellegű ideológiai, szakmai és módszertani problémáit is. Ez utóbbi volt és marad továbbra is munkánk azon területe, amelyet primérként kezeltünk, mivel saját problémáinkat mi, csehszlovákiai magyar pedagógusok ismerjük legjobban, nekünk van szükségünk megoldásukra, és helyettünk senki sem oldja meg őket. Nem kétséges, hogy módszertani folyóiratunk az elmúlt évtized folyamán igen eredményesen szolgálta a csehszlovákiai magyar iskolaügyet, mert nélkülözhetetlen segítőtársunk lett problémáink megoldásában.

Az elmúlt tíz esztendő folyamán — 1965. decemberéig számítva — lapunk 113 számában csaknem 900 nagyobb terjedelmű, azaz három géppel írott oldalnál nagyobb cikk és több mint 500 kisebb írás jelent meg. Ez a több mint 3700 nyomtatott és kb. tízezer géppel írott oldalt kitevő írás — csekély kivételtől eltekintve — a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak munkája. Folyóiratunkat elsősorban azok írják és szerkesztik, akiknek íródik: a csehszlovákiai magyar pedagógusok. Ezt igazolja az is, hogy az elmúlt évtized folyamán a magyar tannyelvű iskolák több mint 250 pedagógusa közölte írását lapunk hasábjain. Összehasonlításként megemlíthetjük, hogy ugyanakkor 35 szlovák, illetve cseh, 15 szovjet és 10 magyarországi szerző cikkét közöltük lapunkban. Módszertani folyóiratunkat jellegénél fogva elsősorban a gyakorló pedagógusok és nem elméleti szakemberek írják. Ez előnyös is, hátrányos is. Előnyére válik a lapnak azért, mert a cikkek gyakorlati jellegűek, a mindennapi tapasztalatok alapján születnek, s ezért közvetlenül a pedagógiai gyakorlatban hasznosíthatók. Az elmondottakból is kitűnik, hogy éppen ezért lapunk teljesíteni tudja az induláskor kitűzött célt, azaz, hogy a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak segítséget nyújt tapasztalataik kicserélésében, s ezáltal az oktató-nevelőmunka színvonalának emelésében. S viszont hogy a gyakorlat és nem az elmélet emberei írják lapunkat, ez bizonyos mértékben hátrányos azért, mert esetenként az írások elméleti színvonala alacsony, illetve nem eléggé fejlett a szerzők írástechnikája. Ennek ellenére hangsúlyozni kívánjuk, hogy a jövőben is a gyakorló pedagógusok írásaira kell támaszkodnunk, mert kétségtelen csakis ők oldhatják meg tapasztalataik alapján problémáinkat. Ugyanakkor viszont feltétlen tovább kell lépnünk, mégpedig azzal, hogy munkatársaink az eddigieknél nagyobb mértékben törekedjenek majd tudományos alapossággal elemezni a felmerülő oktatási és nevelési kérdéseket.

Az elmúlt tíz év folyamán kialakult munkatársaink bizonyos törzsgárdája. Az a 60—65 pedagógus tartozik ide, aki évenként legalább egy alkalommal jelentkeznek írásával. Közülük is ki kell emelnünk azokat a munkatársainkat, akik a legtöbb és többnyire maradandó értékkel bíró írásokat közöltek lapunkban. Ide tartoznak: Bartha Tibor, Benda Kálmán, Bertók Imre, Böszörményi János, Gyurics László, Hasák Vilmos, Heimler László, Her- dics János, Kahan Jozef, Katona Róland, Kazimirné-Pesthy Mária, Kovács István, Kovács Zoltán, Köteles János, Lihocký Július, Luko- vics Izabella, Miklo Ján, Mózsi Ferenc, Sági Tóth Tibor, Szeberényi Zoltán, Szeberényi Zoltánná, Tele- ky Miklós, Teleki Tibor, Tolvaj Bertalan, Tomaschek Mária, Ratimor- szky Gyula és Varsányi László elv235