Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 2. szám - Anna Koščová: Az orosz nyelvtanítás lexikai problémái pedagógiai gyakorlatunkban
Amint látjuk, ezen szavak jelentése helytelen használatát a szavak kölcsönös (jelentésbeli, hangbeli, grafikai) hasonlósága is okozhatja. Dunovslká a fenti jelenségeket fiziológiai szempontból úgy jellemzi, mint általánosítást, azaz reakciót az ingerek szélesebb körére, mint az eredeti inger.3) Ezt a jelenséget a tanulók szókincsének elégtelen motorikus-vizuális- akusztikai megkülönböztetésével magyarázhatjuk. Ez pedig abból következik, hogy az illető szót nem használják, nem ismétlik szövegösszefüggésben, hogy a tanítás nem eléggé rendszeres, hogy a szót idő előtt alkalmazzák stb. Ezért a szókincs elsajátításálnak ezt a hiányosságát a rendszeresség bevezetésével kell kiküszöbölni, ez szükséges a tanítási módszerekben, valamint a tananyag előkészítésében, kiválasztásában. Ezzel kapcsolatban V. Prihoda tanár a jegyzékben említett munkájában4) ezt mondja: ... „a szavaknak mondatokban való tanulása maradandóbb asszociációkat hagy vissza, mint az egyes szavak emlékezetbe vésése.” Kísérletileg bebizonyult, hogy: a szavaknak egyenkénti megtanulása helytelen. Minden szót mondatba kell foglalni, amelyben a tanuló mindem többi szót ismer. Ez a kísérlet nagy jelentőségű a didaktika számára. Szinte haladó gyakorlattá lett a szavaknak mondatokban való gyakorlása, valamint a szavaknak nem szigeteltem való kikérdezése, hanem annak megkövetelése, hogy a tanuló az új szót mondatban használja.” Az emlékezetben való megőrzés egyik fontos tényezője a szó gyakori használata olyan mondatokban, amelyek az előírt szókincs szavainál állnak. Ha a nyelvtanulást komplex jelenségnek tartjuk, azaz nem szigeteljük el egymástól a nyelv egyes tényezőit, akkor nem kívánatos az sem, hogy a szókincset a mondatoktól elszigeteljük. Egyesmódszertani következtetések A hibák első csoportjának eredményei. — a szlovakizmusok — és analízisük világosan bizonyítják, hogy .a magyar tannyelvű iskolákon az nrosz nyelv tanításában tekintetbe kell venni, hogy a tanulók két rokon szláv nyelvet tanulnak, amelyeknek a tanítása a) kölcsönösen erősítheti egymást (a szótan, morfológia, szókincs, szórend stb.) de b) negatívan is hathatnak egymásra. Ebből következik, hogy a szókincs tanításának módszertanát úgy kell feldolgozni, hogy a tanulók orosz szókincse ne olvadjon össze a szlovák szókincsükkel, hanem hogy ennek a két jnyelvmeik a lexikai részét kölcsönösen megkülönböztessék és megerősítsék. Itt talán segítene az egyenlő szavak szótára, ahol ezeket külön fel lehetne tüntetni. Ezeket a szavakat a tankönyvekben is grafikai módon ki kellene hangsúlyozni. így biztosítva lenne a tanulók számára már ismert szlovák nyelv pozitív hatása az orosz szókincs kedvező fejlődésére. Továbbá nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak majd az alapvető fiziológiai és pszichológiai ismeretek. Hogy a tanító megkönnyítse a tanulóknak a szókincs elsajátítását, tudnia kell, mi játszódik le ennél a folyamatnál a tanuló agyában, emlékezetében és egyáltalán tudatában. A differenciáció, az analízis és szintézis folyamatai helyes megértése alapján lehetséges lesz kidolgozni a szókincs sikeres elsajátításának módszertani eljárásait. A szavak a gyakorlatban nem fordulnak elő elszigetelten, hanem mondatokba, összefüggő szövegekbe vannak foglalva. Szükséges, hogy a tanulónak a tankönyvben rendelkezésére álljanak a legkülönfélébb gyakorlatok, amelyek segítségével alkalma van az új szót látni, kiejteni, leírni, hallani, lefordítani, s más, már ismert szavakkal kombinálni. A szókincsnek a különféle érzékszervek segítségével való elsajátítását azért hangsúlyozzuk, mert ezek a kapcsolatok öntudatosságra nevelik a tanulás folyamatában. Azt véljük, hogy ezek a módok megkönnyítik a szavak differenciálását is, amelynek hiánya számos hibát okozhat a szókincsben. 46
