Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1965-03-01 / 7. szám - Hogyan nevezzük - Néhány szóban

Szerkesztőségünk a Szocialista Nevelés 1964 decemberi számában felmerült probléma alapján kérdést intézett a losonci Járási Nemzeti Bizottság Iskola- és Művelődésügyi Szakosztályához, hogy miért nem engedélyezték a magyar tan­nyelvű óvoda megnyitását Losoncon, ahol a pedagógiai iskolában magyar tan­nyelvű osztályok is vanna, de az óvónőjelöltek csak szlovák óvodában végez­hetnek pedagógiai gyakorlatot. Az alábbiakban 'közöljük a JNB Iskola- és Művelődésügyi Szakosztálya vála­szát: „I960, szeptember 1-től Luéenecen megkezdték az óvónők kiképzését, akiknek az előírás értelmében a felsőbb évfolyamokban gyakorlatot kell folytatniuk a lu­éeneci óvodákban; a III. kilencéves alapiskola szülői szövetsége csak 1964-ben kérte egy egyosztályos magyar tannyelvű óvoda megszervezését. A III. kilenc­éves alapiskola és a szülői szövetség kívánságát megtárgyalták a Pedagógiai Iskolán és a luéeneci Helyi Nemzeti Bizottságon is, azonban minthogy a jelent­kező gyermekek száma nem érte el a szükséges minimumot, a javaslatot nem lehetett megvalósítani. Ezenkívül a luéeneci Pedagógiai Iskola sem tartotta szükségesnek a magyar tannyelvű óvoda megnyitását, minthogy a végzett nö­vendékek szerinte tudnak annyira szlovákul, hogy a szlovák óvodákon is elvé­gezhetik gyakorlatukat. Megjegyzem, hogy Chebeh elvtárs a jelzett cikket még 1964 októberében írta, amikor az egész ügy a megoldás stádiumában volt, és alapos kivizsgálás után megállapították, hogy valóban nincs elegendő gyermek a luéeneci magyar tan­nyelvű óvoda megnyitásához.“ Az ügyosztály válaszához a szerkesztőbizottság a következő megjegyzést fűzi: Tekintve, hogy a magyar tannyelvű pedagógiai iskola növendékeiről van szó, nem érthetünk egyet azzal, hogy a jövendőbeli magyar óvónő szlovák tannyelvű óvodában végezze pedagógiai gyakorlatát. Ugyanis didaktikai és módszertani szempontból kétséges,' hogy ilyen körülmények között vajon megtanul-e az óvónőjelölt például magyar népmesét mondani, magyar dalt tanítani, a gyermek anyanyelvi beszéd- és kifejezőkészségét fejleszteni, szókincsét gazdagítani, és általában az iskolában tanult elméleti ismereteket a gyakorlatban hatékonyan alkalmazni, s így felkészülni jövendő hivatására. Szükséges lenne ezért, ha a losonci Pedagógiai Iskola Igazgatósága és tan­testülete kellő tudományossággal indokolná és megvilágítaná a csehszlovákiai magyar pedagógus-közvélemény számára ezt a problémát. Hogyan nevezz! Ismét felmerült a kérdés: alapfokú ki­lencéves iskolának vagy kilencéves alap­iskolának nevezzük a kötelező iskolát. A kérdést — úgy véljük — már megvitat­tuk s döntöttünk, hiszen ma már minden hi­vatalos ügyiraton: kilencéves alapiskola, Néhány szóban A szerkesztőség több tanfelügyelő isko­lalátogatási jegyzőkönyveinek áttanulmá­nyozása alapján — csupán néhány szóban — a következő problémákat veti fel: ­általános középiskola; gépipari (Építő­ipari stb.) szak-középiskola stb. szerepel. Ezért javasoljuk, hogy minden iskola igazgatósága ennek megfelelően javíttas­sa át (rendeljen új) a hivatalos pecsé­tet. 1. Sok iskolában nem tudatosították eléggé, hogy az órarend-készítés pedagó­giai tevékenység. Gyakori hiba, hogy a természettudományos tantárgyak: a szám­222

Next

/
Thumbnails
Contents