Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1965-07-01 / 11-12. szám - A nyolcadikos "anyanyelvünk"

fontosakat (szókapcsolatok — pontosabban: állandósult szókapcsolatok — ] tartalmaz. A szemléletesség fogalmának megvilágítása sem pontos: „írásunk és beszédünk akkor szemléletes, ha mondanivalónk könnyen érthető, elképzelhető.“ A szemléletességnek nem feltétele a könnyen érthetőség, a művész célja ugyanis az, hogy mozgásba hozza, foglalkoztassa az olvasó képzeletét; ha a szemléletességnek feltétele lenne a könnyen érthetőség, akkor Babits Mihály nem írhatta volna ezt: „Egy kiváló költőt vagy írót olvasva lelked a költő leikével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut hegyeken, mezőkön, és változatos messze tájakat lát. De csak akkor, ha követni tudod a költőt, elképzeled metaforáit, megérted célzásait: máskülönben olyan vagy, mint a vak ember a legszebb vidéken.“ A tanuló számára talán érthetőbb lenne a szemléletesség fogalma, ha a tankönyv pl. így magyarázná: szemléletes: képzeletünkben szemlélhető, látható, hallható, tapintható. Nem állítható, hogy: „A leggyakrabban használatos szóképek a megszemélyesítés és hasonlat.“ (A hasonlat nem szókép, hanem képszerű költői kifejező eszköz. A költészetben leggyakrabban használt szókép a metafora.) A szókép meghatározása zavaros (a metafora és a hasonlat meghatározásának elemei keverednek benne), a szókapcsolat meghatározása pedig pontatlan, helytelen. Néhány hibát tartalmaz A szókincs című fejezet is. A diadal, bátorkodik valamit tenni, a mezőny legjobb embere, a nap hőse nem „finomkodó szavak“; a költői szavak felsorolásában kétszer szerepel a zordon kifejezés; a 131. 1. utolsó előtti szakaszának pedig nyelvi megformálása kifogásolható.

A stilisztikai rész gyakorlatai — bár nem kapcsolódnak konkrét fogalmazási feladatokhoz — általában jók, a nyújtott ismeretekre épülnek. Ebben a következő hibák fordulnak elő: A 123. 1. 7. feladatában csak két mondatban jelzi dőlt betűvel a tankönyv a helyettesítendő kifejezéseket; a 130. 1. 5. és 10. feladata didaktikai szempontból helytelen. A tanulóknak tudniillik nem adható feladatul, hogy egy párbeszéd leírásában felkiáltást, megszólítást, hasonlatot és megszemélyesítést alkalmazzanak (lásd a 130. 1. 5. sz. feladatát), és azt sem kívánhatjuk tőlük, hogy elbeszélő fogalmazásukban szóismétlést, szóhalmozást, fokozást, felkiáltást, megszólítást, ellentétet és túlzást használjanak (lásd a 130. 1. 10. sz. feladatát), ha ezekre nincs szükségük. A 133. lap 1. és 2. gyakorlatának nyelvi megformálása helytelen. A 130. lapon levő 6. számú gyakorlatban többek között azt kapják feladatul a tanulók, hogy keressék meg a méla, az ijedős és a riadalom szavak „ellentétes értelmét jelölő szavait.“ Ügy gondoljuk, ez a szerző számára is nehéz feladat lenne. A 133. 1. 3. számú feladata azt kívánja a tanulóktól, hogy gyűjtsék össze a 11. sz. ábrán látható tárgyak, fogalmak nevét, és alkossanak velük mondatokat. Nem állapítható meg azonban, hogy melyik ábra tekinthető a tizenegyediknek, a tankönyvben levő ábrák ugyanis nincsenek sor/rsssj/wrssfrsssrssjwjrsrssssYjYyj'ss'ssssssyjrsj'sssyrsASSSJ'SSSŕSsssv'sy'yj'sssTrYrssM'yrsj'Jvrssj'ssssy'sssj'yj'SSSSj'sssssssrJi

’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/

364