Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1965-04-01 / 8. szám - Gondolatok a pályaválasztásról… - Válaszolunk olvasóinknak
Gondolatok a pályaválasztásról... Ratimorszky Gyula, a komáromi kilencéves alapiskola igazgatóhelyettesének egyébként értékes írása tudatosította bennem: néha talán nem eléggé következetesen a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák sajátos szemszögéből vizsgáljuk a kérdéseket, problémákat. Hiszen a pályaválasztás minden nemzetiségi iskolának valóban specifikus kérdése. Az eredmény és az eredménytelenség közvetlenül megmutatkozik a falu, a város közvéleményében, s közvetve pedig az iskola népességében is. Ezért minden magyar tannyelvű iskola pedagógusának fokozottabb figyelemmel kell kísérnie a pályaválasztás kérdéseit, főleg ebben az iskolai évben, amikor május derekán már felvételi vizsga (30 perces tollbamondás és minden oldalú elemzés az iskola tanítási nyelvéből, valamint matematikai írásbeli vizsga] alapján kerülnek tanulóink a II. ciklusú iskolára. Ezért mi már most levélben fordultunk azon szlovák (cseh] tannyelvű szak-középiskolák igazgatóságaihoz, ahová tanulóink jelentkeztek, hogy vegyék figyelembe az Iskola- és Művelődésügyi Minisztérium 1963. augusztus 12-én kelt rendeletét1], melynek értelmében mind a szak-, közép- és főiskolákra való felvételi vizsgák alkalmából a szlovák (cseh] nyelvből kapott esetleges rossz osztályzat nem lehet döntő befolyással arra, hogy a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolát végzett tanulót felveszik-e az illető iskolára. A második félévben pedig ugyancsak levélben (és a Szülői Munkaközösség taggyűlésén] értesítettük a szülőket, hogy a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolát végzett tanulók a szlovák (cseh] szak-középiskola első és második évfolyamában a szlovák (illetve a cseh] és az orosz nyelv és irodalom tantárgyából nem kaphatnak elégtelen érdemjegyet. Ezekben az évfolyamokban e tantárgyak érdemjegyeit nem szabad beleszámítani a stipendium megszerzéséhez szükséges átlageredménybe. Tapasztalataink azt igazolják, hogy ezt a mély szocialista humanizmustól áthatott minisztériumi rendeletet érdemes a szó legnemesebb értelmében „propagálni“, mert nagyszerű bizonyítéka ez a nemzetiségi politika lenini értelmezésének. — isz — Válaszolunk olvasóinknak Az 1965-ös, jubileumi évben az ünnepségeknek még ragyogóbbaknak kell lenniök, mint az előző években. Több iskola Igazgatósága fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy írjunk az ünnepélyes zászló-kitűzésről. Tekintve, hogy az ünnepségek, de a táborozások során is a zászló ünnepélyes kitűzése fontos aktus, eleget teszünk a kérésnek. A zászlókat szilárdan beépített zászló- rűdra tűzzük ki. Az ünnepélyes zászlótűzés aktusa különleges technikai megoldást igényel, a zászlőrúdat és magát a zászlót is ehhez elő kell készíteni. A zászlórúd két végén (a zászlórúd hengeralakú fából vagy fémből készült 6—8 méter nagyságú, a földbe erősített rúd) kis íémcsigák vannak. Ezeken jár a kötél, illetve az acéldrót, vagy a megfelelő erősségű lenmadzag. így keletkezik az úgynevezett „hátsó“ és „első“ kötél. Az első kötélre felerősítünk három fémkarikát kb. egymástól olyan távolságban, 253
