Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 2. szám - Kisvárdai Éva: Esztétikai nevelés a technika tükrében

jén például könnyebb a kedvezményes jegyeket megkapni, mint év közben, mikor az éjszakázás, időkiesés még nem zavarja any- nyira a gyerekeket az érettségire készülésben, az évvégi tanulásban. A filmekkel más a helyzet. Mindenki könnyen hozzájut, s az irodalomtanárok sűrűn élnek a lehetőséggel vidéken is, hogy klasszikus értékű regények filmváltozatait megnézetik az osztályokkal.

Óriási irodalmi anyagot a szemléltetés eszközével mutathatnak be így tanítványaiknak. Nem kell a mozibajárástól az olvasás privilégiumát félteni. Igaz, itt a művek cselekménye, a hősök rajza leegyszerűsített, kivonatos, a mű szellemének teljessége hiányzik. Az is igaz, hogy irodalmi remekművekből gyakran készülnek közepes filmek. De még ezek is töltenek be némi kulturális szerepet, mert százezrekkel ismertetnek meg egy-egy művet, s legtöbbször, a remekeket annyira nem is tudják elrontani, hogy az eredeti megismeréséhez kedvet ne ébresztenének. Hazai kiadói és könyvtári tapasztalataink szólnak róla, hogy a megfilmesítés mindig reklám a könyvnek.

Attól sem kell félni, hogy a gépi műfajok nyomán a fiatalokban elsorvad a fantázia, csökken az elmélyülési hajlam. Nem kell azt hinni, hogy szellemi erőfeszítésre csak olvasás közben van szükség, hogy a film, TV mindent megjelenít. Ezek is követelnek szellemi munkát, csak értelmi erőinket nem annyira az elképzelés, inkább a megfigyelés és felismerés szolgálatába állítják. Míg az olvasó a dolgokat a leírás sorrendjében, kényelmesen appercipiálhatja, addig a nézőknek figyelmét

egyszerre kell összpontosítania a látott kép minden elemére és kiválasztania a leglényegesebbeket. S a képek nyelve ugyancsak kényszerít absztrahálásra, következtetésekre. Nem hihető, hogy az olyan művészeti benyomás, amely a vizuális és hallási érzékelés és a vele együtt fellépő gondolati, érzelmi reagálások bonyolult szintéziséből jön létre, amelyben a világ szinte tapinthatóan, színben, hangban érzékelve tárul elénk, felületes élményt adjon a valóságról, ha a gondolati mondanivalója egyébként nem felületes. És ha a modern pedagógia helyesli az oktatásban a szemléltetést, az ismeretek képi megerősítését, miért épp itt tenne kivételt? A film, TV az esztétikai világkép országos kiegyenlítését is segíti. Hiszen a gépi művészet fővárosi színvonalú szórakozási és önképzési lehetőséget nyújt a legeldugottabb helyeken és iskolákban is, s amellett, hogy egyéni, szellemi és érzelmi szükségleteket elégít ki, — közösségeket emel együttesen a művészet vará- zsos világába, és az együttesen átélt élmények áramkörében bensőségesebb, szorosabb egységbe, hasonló érzés- és gondolatvilágba forrasztja össze őket.

Rengeteg érvet lehetne felsorakoztatni a gépi műfajok iskolai felhasználásának védelmében. Szuggesztivitásukat, amellyel az események valódiságát még köny- nyebben elhitetik, mint a könyvek, mert jelennek és élőnek éreztetik a nézővel azt, ami az olvasó számára csak múlt lehet. Aktivizáló dinamizmusukat a valóság statikus, passzív szemlélésével szemben, a rádió hangjának szinte személyes közeledését az otthonban, amiből mégis széles50