Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 1. szám - Sidó Szilveszter: A mondatelemzés tapasztalatairól a 8. és 9. évfolyamban / Levelezőink írják

nia, hogy miért kell úgy írni. Ha nem tudja, az osztály tanulói végzik a javítást. E mozzanatig a legtöbb iskolában így csinálják, de ezután a tanuló rendszerint megáll, majd a tanító felszólítja: Állapítsd meg, milyen mondat ez! A tanuló pedig csak találgat, főleg, ha összetett mondatról van szó; s ha eltalálta, akkor a tanító helyesel és nem kérdi meg, miért nevezzük ilyen mondatnak. Sokszor találgatás után jutnak el eddig. Ilyen kérdésfeltevés helytelen, a tanuló nem tudja, milyen választ adjon, hiszen nem ismeri, milyen szempontok szerint osztályozzuk a mondatokat, s ezt a kérdés sem tartalmazza. Tehát nagyon fontos, hogy minden tanuló tisztában legyen azzal, hogy a mondatokat tartalmi és szerkezeti szempontból előbb meg kell határozni, csak azután kezdhetjük meg a tulajdonképpeni elemzést. Pl. a tanuló felírja a következő mondatot: Ma Pista szedte a legtöbb gyógynövényt. Most fel kell szólítani a tanulót, hogy állapítsa meg a mondatot tartalma és szerkezete szerint. Ezután ilyen feleletet várjunk: Tartalmilag kijelentő mondat — szerkezetileg pedig egyszerű bővített mondat. Azért egyszerű, mert egy gondolatot tartalmaz, és ezért bővített, mert az alanyon és állítmányon kívül más mondatrész is van benne. — Amíg a tanuló nem határozta meg a mondat tartalmát és szerkezetét, nem megyünk tovább az elemzéssel. Ez a meghatározás mind az egyszerű, mind az összetett mondatoknál beválik. Az összetett mondatoknál az első, amit a tanulóknak tudniuk kell, hogy az egyszerű mondat egy gondolatot, az összetett mondat két vagy több gondolatot tartalmaz. Ezek után ha a tanuló felír egy ösz- szetett mondatot, pl. Menj el a barátodhoz, és együtt tanuljátok meg a leckét! — így kezdi a felelést: Tartalmilag felszólító mondat, szerkezetileg pedig mellérendelt összetett mondat. Mellérendelt, mert a tagmondatoknak külön-külön is van értelmük és a vessző vagy kötőszó helyett pontot is tehetünk. — Ha alárendelt mondatot íratok a táblára, a mellék- mondat fölé a tanuló a kérdést is felírja. Pl. Jóska régen elhatározta (mit)?, hogy a szövetketzetben fog dolgozni. S ha a mellékmondat fölé ki tudja írni a kérdést, a legtöbb esetben azt is tudja, hogy milyen mondatrészt helyettesít, hogy ebben az esetben tehát tárgyi mellékmondatról van szó. Az ok- és célhatározói mellékmondat felismerése nehezebben megy, ezért a köztük levő különbséget többször kell ismételni, és a felismerési lehetőségeket többször kell megmagyarázni. (Ha a tanuló azt állítja, hogy alárendelt összetett mondat, azt okolja is meg, hogy miért).

Míg nem minden tanuló tudja így a mondatokat meghatározni, addig ne diktáljunk fel olyan mondatokat, amelyek kivételt képeznek a szabály alól, vagy nem egészen világosak a tanuló számára. Ezután kezdődik a tulajdonképeni elemeztetés mondatrészek és beszédrészek szerint. A mondatrészek közül először mindig az állítmányt kell kikeresni, majd ezzel kérdezünk az alanyra. A mondatrészek keresésekor az egész szót, vagy szópárt határozzuk meg, pl. iskola mellett = névutós helyhatározó ... mérnökké = eredményhatározó stb. A szótani elemzéskor minden szót külön határozunk meg és a szótővel kezdjük: pl. kigyógyult = ige- kötős ige ellátva a múlt idő jelével, olvasásba = olvas = ige, olvasás = igéből képzett főnév, olvasásba = helyhatározó ragjával ellátott főnév.

A tanulók is mondhatnak elemzésre szánt mondatokat, de a tanító határozza meg, milyenek legyenek tartalmi és szerkezeti szempontból. A házi feladathoz annyit, hogy a mondatban illetve a mondatrészek tanításakor ne engedjük meg, hogy a tanuló a könyvben levő mondatokat lemásolja, hanem azok alapján alkosson hasonló mondatokat. Nem tartom helyesnek azt sem, ha a tanító a kezében tartott papírból vagy könyvből diktálja mondatait az új anyag átvételénél.

29