Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 8. szám - Szabó Sándor: Készítsünk magunk is segédeszközöket!
suk, hogy a tanulók ellenőrizhessék, helyesen értettek és írtak-e le minden szót. Amennyiben a tanulók ilyenkor egy-egy elírást ki akarnak javítani, ne engedjük, hogy például a lágy i betűt y-га javítsák egyik betűt a másikra írva. Figyelmeztessük a tanulókat, hogy ha valamely szóban hibás hangzót vagy egyéb elírást észleltek, tegyék zárójelbe az egész szót, és föléje írják le még egyszer helyesen és olvashatóan. A tollbamondás javítása ne legyen formális. Ideális lenne, ha tanítóink feljegyzéseket vezetnének minden egyes tanulóról, ki milyen tipikus helyesírási hibákat ejt, és a tanév egész folyamán figyelemmel kísérnék, sikerül-e a tanulóknak e hibákat kiküszöbölniük. A tollbamondás kijavításakor a leggyakoribb (a legtöbb tanulónál előfordult) hibákat igyekezzünk kiküszöbölni újabb gyakorlással. Végezetül szeretném felhívni a kartársak figyelmét a vizuális érzékelés szerepére a helyesírás elsajátításában. Szenteljünk kellő figyelmet a tábla kihasználásának, írjunk vagy írassunk lehetőleg mennél gyakrabban a táblára, hogy a tanulók a helyesírási szempontból kifogástalan szöveget maguk előtt lássák. Adjunk (elsősorban a 6. és a 7. évfolyamban) másolási feladatokat is a tanulóknak, másoltassunk olyan szövegeket, melyekben az adott helyesírási jelenség többször is előfordul. Alkalmazzunk fali táblázatokat is. Az egyes szófajok tanítása alkalmával hagyjuk a tanteremben több napon át a ragozási táblázatokat, melyek egyben a szófajok helyesírását is szemléltetik. Készítsünk vagy ügyesebb tanulókkal készíttessünk fali táblázatokat az egyes válogatott szócsoportokról, és ezeket is hagyjuk a tanteremben huzamosabb ideig kifüggesztve. Ezáltal a tanulók akaratlanul is ki vannak téve a gyakori vizuális érzékelésnek és így köny- nyebben sajátítják el az egyes szófajok és a válogatott szavak helyesírását. Ne feledjük el: minden alkalmat és lehetőséget ki kell használnunk, hogy tanulóink a szlovák helyesírást elsajátítsák. SZABÓ SÁNDOR tanító, Ipolyság i Készítsünk magunk is segédeszközöket! Azt hiszem, minden tanító számára világos, hogy a tananyagot a gyermekkel az iskolában kell elsajátíttatni, mert sok tanuló nem kaphat szüleitől segítséget a tanulásban. A tanulók egy része azért nem kap otthon támogatást, mert a szülők járatlanok a tananyagban, más része viszont azért, mert a szülők elfoglaltságuk miatt nem segíthetik gyermekeiket. Tehát a gyermeket úgy kell az iskolából elbocsátani, hogy az iskolában tanult új anyagot (körülbelül 60%-ra tudja. így aztán a tanuló maga is képes arra, hogy a feladatot otthon tökéletesen megtanulja vagy begyakorolja. Hogy a tanító ilyen eredményt elérjen (legalább az osztály 80—90 %-nál), több éves pedagógiai gyakorlatra, ügyességre és igen jó felkészültségre van szüksége, de sokszor még ez sem elég, minthogy a tanító előadásával nem tudja lekötni a tanulók mindegyikét. Ilyenkor sokat segítenek a segédeszközök. Például egy földrajz-óra, amikor valamelyik állam természeti viszonyait tárgyalják, eléggé egyhangú. Az álmodozó tanulóik azonban már a képre is felfigyelnek. De még sokkal nagyobb az érdeklődés, ha ezt a képet diaszkóppal vetítjük, vagy diafilmet vetítünk az anyaggal kapcsolatban. Igen ám, csakhogy nem 242
