Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)

1964-02-01 / 6. szám - Sidó Szilveszter: Az irodalmi nevelés újszerű problémái

kellett állapítania, hány traktor munka­képes a mai napon a szövetkezetben. Egy másik raj feladata az volt, hogy a lehető leggyorsabban hivatalos igazolást hozzon a HNB-ről a lakosság pillanatnyi létszá­máról stb. Látható, hogy az egyes felada­tok mennyire konkrétek, mennyire az életből vett feladatok voltak. Ellenkező esetben nem hatotta volna át az élet hon­védelmi játékunkat, testnevelési óránkat. A rajzórákon meg kell értetni a tanu­lókkal, hogyan befolyásolja a művészet életünket. Főleg a tanterv által előírt művészetekről való beszélgetések alkalmá­val nyílik erre nagy lehetőség. Reproduk­ciók felhasználásával megmagyarázzuk a tanulóknak, hogy ábrázolták a művészek az embert régen és ma. Rámutatunk, hogy miért változnak a művészeti irányzatok. Miért éppen a szocialista realizmus az a művészeti irányzat, amely a mát tükrözi? A zenei nevelés óráin a tanulók ta­nulják a népek dalait! Rá kell mutatni az egyes dalok keletkezésére! Némely dalban népünk több száz éves panaszát halljuk. Tudatosítaniuk kell, hogy a pionír-dalok miért nem szomorúak. A kiránduláson el­énekeljük a tanulókkal a zene-órákon megtanult dalokat. így az életben is talál­koznak a tanulók azzal, amit az iskolában megtanultak. A biológia nagyon kedvelt tantárgya főleg a falusi gyermekeknek, minthogy közelebbről ismerik mind a növénye­ket, mind a mezei és háziállatokat. Ezt a tényt fel kell használnunk az iskolá­nak az élettel való összekapcsolásában. Ha a gabonafélékről tanulunk, a tanulók legnagyobb része el akar mondani vala­milyen személyes élményt, amely őt a ga­bona aratásával, cséplésével, vagy vetésé­vel fűzi össze. A falusi tanulók ismerik a kalászszedés örömeit. Már minden falusi tanuló megcsodálta a kombájnt. A tanulók tudják, milyen hosszú ideig tart községük­ben az aratás. Miért nem említenénk meg a biológia keretén belül, mennyi búzát vetett községünk szövetkezete ebben az évben? A szántásról tanulva megmondjuk a tanulóknak: mennyi szántó-területe van szövetkezetünknek. A tanulók maguk is részt vesznek brigádmunkákon a szövet­kezetben. Ha ily szoros kapcsolatban van a biológia az egyes munkákkal, a szövet­kezettel, az élettel, akkor a tananyag nem lesz a tanulók számára elvont és szá­raz. Ugyanakkor a mezőgazdaság fogalma sem lesz elrémítő a fiatalság számára. Ma már az iskolákon nagy szerepet ját­szik a pionírszervezet. A pionírkrónika az a hely, ahová beírjuk az iskola minden érdekesebb eseményét. A beírást és a kró­nika illusztrálását maguk a pionírok vég­zik. Hogy mit érdemes a krónikába fog­lalni, arra is maguk a pionírok figyel­meztetik a krónikást. Meghívjuk a falu és a szövetkezet vezetőségét az öszejövete- lekre, akikkel elbeszélünk községünk pioblémáirói. Minden pionírnak tudnia kell, hogy milyen konkrét feladat vár rá a faluszépítési akcióban, hány fát kell kiültetnie stb. Ha meglátogatjuk a Sla- vínt, akkor a saját iskolakertünkben ter­mesztett virágokat helyezzük el a hűsök emlékénél. A pionír-fokozatok teljesítése nagyon szép dolog. A fokozat egyes pont­jainak teljesítése magával az élettel való találkozást jelenti. (Pl. védd és gondozd a hasznos madarakat! A táborozáskor gon­dozd ruhádat! Tanulj meg főzni, sebet kö­tözni stb.) Amit itt felsoroltam, azzal még nem merül ki az iskola és az élet közti kap­csolat megteremtésének minden lehető­sége. A pedagógusnak egy percre sem sza­bad megfeledkezni ezen feladatról, mert csak így érjük el célunkat. Vagy ahogy a költő mondta: „Ha élet zengi be az is­kolát, az élet is derűs iskola lesz.“ SIDÓ SZILVESZTER tanító Az irodalmi nevelés újszerű problémáiról Teleki Tibor adjunfcus ezt írja a Szocialista Nevelés novemberi számában: „Irodalomoktatásunknak nem lehet más feladata, mint megtanítani tanulóinkat olvasni, valamint az irodalmi művek és az élet jelenségeinek világnézeti, er­kölcsi és esztétikai értékelésére.” Azt hiszem, ezzel a célkitűzéssel mindenki egyetért. Igen helyesen határozza meg — nemcsak ő, hanem a magyar nyelv és irodalom szakbizottsága — az irodalomtanítás feladatait. Csakhogy ez mind­járt bajokkal, problémákkal kezdődik. Miért? Mert van új tanterv, de nincs hozzá könyv. Ez főleg a 6. és 7. évfolyamban baj. Ugyanis a bizottság nem 185

Next

/
Thumbnails
Contents