Szocialista Nevelés, 1963. szeptember-1964. augusztus (9. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: 1963. szeptember
MÓZSI FERENC a Szlovák Nemzeti Tanács dolgozója 1963. szeptember Minden kezdet: visszapillantás a már megtett útra és kíváncsi előretekintés. A szlovákiai magyar tanítóságra ez az általános igazság még fokozottabban érvényes most 1963 szeptemberében. Hiszen hazánkban az élet minden területén felelősségteljes munkával igyekeznek a dolgozók érvényére juttatni a XII. kongresszus határozatait. Mi, pedagógusok is fokozottabb felelősségtudattal indulunk ezért az új tanévbe. Minden tanítónak tudatosítania kell: az iskolareform nem valósul meg önmagától, automatikusan, 1963 szeptemberében ugyan már a kilencéves alapiskola minden évfolyamában az új tantervek szerint tanítunk, és a másodciklusú iskolákban is az új óratervek lépnek életbe, mindezek ellenére az, hogy a csehszlovákiai iskolareform a magyar tannyelvű iskolákban milyen tartalommal telítődik meg, milyen ütemben valósul meg, az a gyakorlati végrehajtáson dől el — s ez pedig elsősorban és teljes egészében a tanítókon múlik. Az elmúlt hónapokban sok szó esett a kilencéves alapiskolák óratervéről. A gyakorlat bizonyította, hogy az iskolareform tulajdonképpen egy épülő ház, amelynek szilárd az alapzata, sőt falai is már készen állnak, ám az építőknek — maguknak a tanítóknak — még sok-sok munkájuk lesz a belső elrendezésben, hogy az a legjobb, legcélszerűbb legyen. Ennek pedig legfontosabb feltétele egyrészt az iskolaügy építőmunkásai, a tanítók szaktudásának emelése, másrészt a tervezés szigorúan tudományos, minden szubjektivizmustól mentes alapokra való helyezése. Csupán ez a két feltétel szüli meg a tovább haladás lenini kritériumát: „Hasson át bennünket üdvös bizalmatlanság az elhamarkodott, gyors haladással, mindenféle dicsekvéssel stb. szemben, gondolkozzunk azoknak az előre tett lépéseknek az ellenőrzésén, amelyeket óráról órára hirdetünk, percről percre megteszünk s melyekről aztán minden másodpercben bebizonyítjuk, hogy nem szilárdak, nem tartósak és meg nem érettek.“1 Az elmúlt hónapok vitái — minden pozitívumuk mellett is — többek között rámutattak a tanítók bizonyos fokú tájékozatlanságára, a pedagógiai sajtóban régen tisztázott elvek ismeretének hiányára is. Pőstyénben például többen is követelték a magyar nyelvhasználat tisztasága érdekében, hogy a tanulóifjúság magyarul köszönthesse tanítóit — ám ki és mi akadályozta ezt ez ideig is? A magyar és a szlovák tannyelvű iskolák 1 Lenin: Inkább kevesebbet, de jobban. Válogatott Művek II. kötet, Szikra 1949, 1016 old. 1
