Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-10-01 / 2. szám - Megjegyzések az irodalmi nevelés kérdéseihez

A jó tanító óráján az ismeretnyújtás és a készségfejlesztés az irodalmi nevelés szerves része. A szó- és szólásmagyarázat a nyelv megszerettetésének, a gyermek érzésvilága elmélyítésének kitűnő eszköze, a kifejező olvasás pedig annak bizonyítéka, hogy a tanuló megértette és átérzi egy-egy vers minden sorát, valamennyi célzását. Tehát tanítóink fordítsanak több gondot a kifejező olvastatásra. Az igazgatók, tanfelügyelők is olvastassanak a tanulókkal, hiszen a puszta olvasás is elárulja, hogy a gyermek mennyire érzi át és érti meg az olvasottakat, a költő mondanivalóját. Fábry Zoltán a Fáklya 1956. októberi számában ezt írja — „a jó versmondás közelebb hozza a lényeget, közelebb hozza a költőt, megkönnyíti az értelmezést. Ezzel önmagától adódik a versmondás jövő szerepe. A jó versmondás a jövő irodalmi pedagógiája.“ S mi még általánosabbá tennénk e mondás igazát: minden irodalmi mű kifejező előadása a jövő irodalmi pedagógiája. Ám, ha ez igaz, úgy a jövőben az igazgatóknak és tanfelügyelőknek e téren meg kell szilárdítaniuk a tanterv- fegyeimet és mindent el kell követniük, hogy a tanulók az 1. évfolyam •végén helyes kiejtéssel szótagolva olvassanak, a 2. évfolyamban a szavakat, a 3. évfolyamban az egyszerű mondatokat is folyékonyan olvassák, a 4-ben értelmesen és az 5-ik évfolyamban pedig a természetes beszéd ütemével kifejezően tudjanak olvasni. (Ügyelnünk kell, hogy a szótagolva olvasásnál ne hangsúlyoztassunk, mert ez az éneklő hangsúly kialakulásához vezet.)

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az irodalmi nevelés nem csupán a 6-ik évfolyamban kezdődik, hanem már jóval hamarább. Márpedig megteremteni a tanuló 9 évig tartó irodalomszeretetre való nevelésben a kontinuitást, a szükséges ismétléseket és minden ismeret rendszerbe szedését, ez a 8-ik és a 9-ik évfolyam egyik legfontosabb feladata.

A tananyagról

Érinteni kell a 6. és 7-ik évfolyam tananyagát is, mert az elmúlt évben sok félreértésre adott okot e tantárgy kétnyelvűsége.1) Akadtak tanítók, akik mindent szlovákul, illetve mindent magyarul akartak tanítani, de a legtöbben mechanikusan feleztek, az egyik órán magyarul, a másik órán szlovákul tanítottak. így aztán a több órás anyagegységet (pl. János vitézt, Toldit stb.) ketté szelték, feldarabolták. Ebben az évben a 6. és 7-ik évfolyamban nagy könnyebbséget jelent majd az, hogy a tanító elvtársaknak a Tankönyvkiadó megküldi az irodalmi nevelés tankönyvének sokszorosított kéziratát. Tehát minden irodalmi nevelést tanító pedagógus kezében ott lesz a tankönyv nyersanyaga egyrészt, hogy segítsen a tanítónak munkájában, másrészt, hogy a tanító segítsen írásban megfogalmazott bírálatával, a Szocialista Nevelés szerkesztőségébe küldött cikkével e nyersanyagot a lehető legjobb és legtökéletesebb végső formába önteni. Az a tény, hogy e két tankönyvnek közel félezer bírálója lesz, (illetve lehetne) az minden pedagógust elmélyült alkotó munkára, bátor, őszinte véleménynyilvánításra kötelez. S már most megjósolhatjuk:

!) Lásd a Szocialista Nevelés 1961. novemberi száma 100—105. oldalát.

72