Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-10-01 / 2. szám - Módszertani megjegyzések a magyar nyelv tanításához az alapfokú kilencéves iskolák 3. évfolyamában az 1962-1963-as tanévben

let felhasználásához hozzá kell szoktatnunk a tanulókat.

A mondat egyes szavainak megértése még nem jelenti azt, hogy a tanuló az egész mondatot is megérti. Törődjünk azzal, hogy a tanulók a mondatok értelmét tudatosítsák, megértsék. Ezért kell ellenőriznünk, hogy tisztában vannak-e a tanulók a mondat értelmével. A mondatok tartalmát elemző kérdésekkel segítenünk kell a bonyolultabb mondatok megértését. Ilyenkor kérdéseinket úgy fogalmazzuk meg, hogy a mondat lényeges tartalmára irányítjuk a tanuló figyelmét, megvizsgáljuk, hogy az egész olvasmány mondanivalójának tudatosítása szempontjából mit kell kiemelnünk.

Az olvasmány egészének megértése azt jelenti, hogy a tanulók tisztában vannak az alapgondolatával, felismerik az egyes összefüggő részeket, képet alkotnak a szereplők jelleméről és felismerik, hogy a részletekben hogyan nyilvánul meg az egész olvasmány tartalma. A tanítás során tehát beszélnünk kell mindezekről, hogy a tanulók az olvasmányból meggyőző képet nyerjenek arról, hogy nn a helyes és mi a helytelen, hogy milyen volt a múlt, és milyen a mai életünk. Óvakodjunk azonban attól, hogy ezt sematikus tanulság és frázisok formájában fogalmazzuk meg a gyermekeknek, mert az alapgondolatnak formális összefoglalása nem erősíti, hanem gyengíti az olvasmány hatását. Fontos az olvasmány mondanivalójának megvilágítása, a legjellemzőbb részletek megkeresése és kiemelése. Kezdetben a tanító keresi meg és irányítja rájuk a tanulók figyelmét. De a 3. évfolyamban fokozatosan rátérünk arra, hogy maguk a tanulók találják meg az olvasmány legfontosabb részleteit. Különösen a szépirodalmi olvasmányoknál, a szereplők jellemzésének ismertetésénél van szükségünk a legfontosabb mondatok, bekezdések kiemelésére.

A válogató olvasás a leghelyesebb eljárás az egyes jellemző részletek megkeresésére és az alapgondolattal

való összekapcsolására, mellyel nemcsak az olvasmány tartalmi áttekin- tetését segítjük elő, hanem az olvasási készséget is fejlesztjük. A válogató olvasás a néma és a hangos olvasás összekapcsolása. A tanító feltesz a már bemutatott és megtárgyalt olvasmánnyal kapcsolatban egy-egy átfogó jellegű kérdést, amelyre a tanulók néma olvasással keresik, válogatják ki az olvasmányból a kérdésre adandó választ. így összegyűjthetjük az alapeszmével összefüggő gondolatokat: az egyes szereplőkre jellemző kifejezéseket, egy természeti jelenséggel kapcsolatos körülményeket, melyeket a szereplők leírása vagy a párbeszédek során ismertünk meg. A 3. évfolyamban ezek a kérdések ne csak az olvasmányból egyetlen mondat megkeresését kívánják, hanem annak több részletére vonatkozzanak.

A kifejezőkészséget fejleszti az olvasottak reprodukciója, melynél fokozatossan meg kell tanítanunk vázlat alapján visszaadni az olvasottakat. Ezzel megakadályozzuk azt, hogy tanulóink az olvasottakat összefüggéstelenül, nem a megfelelő sorrendben mondják el. A reprodukálás alkalmával hibát követünk el, ha megengedjük, hogy tanulóink szóról szóra gépiesen ismételjék a szöveget. Önálló kifejezésmódra kell szoktatnunk őket, mert csak az ilyen stílus- gyakorlatokkal fejlődik a szókincsük.

3. Az irodalmi nevelés kezdete

(A gyermek olvasásra nevelése)

Az alapfokú kilencéves iskola 1—5. évfolyamában számos mesét, elbeszélést, verset, dalt, mondókat olvasnak, tanulnak a gyermekek, melyek a szépirodalmi olvasmányok sorába tartoznak. A szépirodalmi szövegek tanítása az irodalmi nevelést szolgálja, azt készíti elő a gyermek életkorának, fejlettségének megfelelő tanítási módszerekkel. A 3—5. évfolyamban megmagyarázzuk az olvasmányok alapgondolatát, a legszembetűnőbb szerkezeti sajátosságo61