Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1963-05-01 / 9. szám - Judita Orvošová: Az orosz helyesírás kérdéséről

apró részleteket tárgyaló munka folyt ezen a téren, és 1956-ban adták ki „Az orosz helyesírás és központozás szabályai“ című könyvet. De a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy az orosz helyesírás tanítása terén a helyzet alig változott valamit.

A cikkírók többsége megegyezik abban, hogy a tanulók írni-olvasni tudása nem felel meg a tanítók és tanulók fáradozásának. A középiskolát végzett növendékek anyanyelvükön nehézkesen fejezik ki magukat, stílusuk nem szabatos, és távol áll a szép stílus követelményeitől. Ennek egyik fő oka az orosz helyesírás felesleges bonyolultsága. Az orosz nyelvtanítás nagy részét a helyesítási szabályok magyarázására és begyakorlására kell fordítani, s a stilisztikára már nem marad idő. Pl. csak az 5. évfolyamban 145 helyesírási szabályt kell a gyerekeknek megtanulniuk. így érthető, hogy a tanulóknak kb. 30 százaléka, ahogy erre Birger tanítónő rámutat, az iskola elvégzéséig sem sajátítja el a helyesírást. Ezek közül sokan ismételnek egyes osztályokat, sőt talán el sem végzik az iskolát. A tanulók 40—45 százaléka pedig helyesírásból csak közepes eredményt mutat fel. A tanulóknak csupán 25,30 százaléka sajátítja el valóban a helyesírást, de ezeknek a tudása sem elég megbízható. Persze, ez csak az RSZFSZR-re vonatkozik. A szövetségi köztársaságokban még sokkal rosszabb az eredmény. Sok tanító szerint ez a helyzet tarthatatlan, és konkrét javaslatokat indítványoz a helyesírás módosítására vonatkozóan. Az alábbiakban közlünk néhányat ezekből a javaslatokból:

1. Sokan ajánlják a lágyjel használatának korlátozását. A lágyjelnek négyféle funkciója van az orosz nyelvben:

1 — lágyítja az előtte való mássalhangzót a szó vagy szótag végén (шесть),

2 — elválasztójel, vagyis azt jelzi, hogy az előtte álló mássalhangzó az utána álló jés magánhangzótól elkülönítve kell kiejteni (бью, бьём),

3 — alaktani szerepe van, pl. a nőnemet jelzi (рожь),

4 — nincs semmilyen jelentősége, a régi helyesírás maradványa

A lágyjelet a 3. és a 4. esetben nyugodtan el lehetne hagyni.

2. Az elválasztójel szerepét a kemény és a lágy jel tölti be. Az elő- rag után (объём) és néhány összetett és idegen szóban (адъютант) a kemény jelet, másutt a lágy jelet kell használni (курьер). Ez fölöslegesen bonyolulttá teszi a helyesírást. Többen mutatnak rá arra, hogy itt az ideje teljesen száműzni a kemény jelet az orosz írásból, és minden esetben a lágy jelet használni az elválasztójel szerepében. Hiszen pl. az előrag nem szűnne meg előrag lenni azzal, ha lágy jelet írnánk utána a jés magánhangzók előtt. На ,,бьём“-сй írunk, miért ne írhatnánk „o5béMct-ot is?

3. Az „H“ vagy „HH“ írása a melléknevekben és a meléknévi igenevekben szintén igen bonyolult. Pl.: вареный картофель, de: варенный вчера картофель. Ebben az esetben annyi a szabály, annyi a kivétel a szabályok alól és még a kivételek alól is van kivétel, hogy a tanulók végül már igazán nem tudják, hogyan kell írni ezeket a szavakat.

1 E. I. Birger: Dávno nazrevsaja zadacsa, Russzkij jazik v skole 1962/4

296