Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-12-01 / 4. szám - Vitahozzászólások - Megjegyzések a "Hogyan tanítsuk az orosz nyelvet" című tanítói kézikönyvhöz

Az olvasás nemcsak az olvasás technikájának az elsajátítását jelenti, hanem a szövegmegértés jártasságainak, készségeinek a kialakítását is. A szövegmegértésbeli jártasságok, készségek kialakítását célozzák a tankönyvi szövegek. A tankönyvi szövegek zömmel ún. analitikus olvasásra szánt szövegek. Ezek tartalmazzák az új lexikai (szókincs] és nyelvtani jelenségeket. Az ilyen szövegek megértése elemzés és fordítás útján történik. Az analitikus olvasásra szánt szövegek a nyelvoktatás hagyományos szövegtípusai:

Újabban alkalmazzuk az ún. szintetikus olvasásra szánt tankönyvi szövegeket. Ezek elvben új nyelvtani jelenséget és új szavakat nem tartalmaznak. Ilyen szintetikus olvasásra szánt,szövegek pl. az ún. ismétlő olvasmányok.

A szintetikus olvasásra szánt szövegek elvben tartalmazhatnak néhány olyan új szót is, amelyek jelentése a kontextusból, a szövegösszefüggésből könnyen megállapítható, illetve a tanult szóalkotási elemek alapján könnyen kikövetkeztethető. A szovjet metodikai irodalom és a szovjet idegen nyelvi tantervek pontosan megállapítják azt is, hogy az ilyen jellegű szavak hány százalékban szerepelhetnek az adott szövegben (Pl. a legújabb szovjet idegen nyelvi tantervek szerint 4—6 százalékban).

Az olvasástanítás módszeréről szólva a szerzők megemlítik az ún. auditív előkészítő eljárást. Ez az eljárás is az újabb metodikai irodalomban és oktatási gyakorlatban alakult ki, s hatékonyan szolgálja a beszédmegértési és használati jártasságok, készségek fejlesztését. Újabban sok vita folyik arról, hogy ez kifejezetten előkészítő eljárás-e, amelyet azután követ a szöveg olvasása, elemzése, fordítása, vagy pedig szöveg-feldolgozási eljárás, amely egyenértékű a szövegelemző feldolgozási móddal, sőt fölöslegessé teszi azt. A vita központjába került az a probléma is, hogy az előkészítésnek mi a funkciója: az új szavak egy részének (ún. kulcsszavak) az ismertetése, jelentésének a feltárása, vagy az összes új szavak előzetes feldolgozása (begyakorlása is), sőt: az új szavakkal együtt az új nyelvtani jelenségek megismertetése is.

A vita azon az alapon alakult ki, hogy a gyakorlatban a szöveg természetétől, nagyságától, bonyolultságától függően — az előkészítő eljárást különbözően alkalmazzák, s esetenként az szövegfeldolgozási eljárássá alakult át. Mindenesetre: ha előkészítő eljárás, nem kell az új anyag teljes ismertetésére és begyakorlására törekednie, s nem is kell, hogy helyettesítse és teljesen kizárja — bár egyszerűbb szövegek esetében feleslegessé teszi a szöveg-feldolgozás hagyományos elemző-fordító eljárását.

Az olvasás tanításával kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a korszerű nyelvoktatás nem állhat meg a szöveg feldolgozásánál: a szöveg is a beszédkészség érdekében van, s annak fejlesztésére kell felhasználnunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy szakítani kell a szövegközpontú szemléletmóddal s azt beszédközpontú szemlélettel kell helyettesíteni.

A nyelvtan tanításával a könyv részletesen foglalkozik. Érdekes kérdés a deduktiv és az induktiv „módszer“ alkalmazásának viszonya. Ebben a kérdésben dialektikusán kell eljárni: bizonyos esetekben a deduktiv