Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-02-01 / 2. szám - Barsi Imre: Barangolás Holnapországban (recenzálta Szeberényi Zoltán) / Könyvekről

58

Könyvekről

élményben, jóleső izgalomban lesz része, bár — véleményünk szerint — e könyv írásainak színvonala elmarad a szerző belföldi tudósításainak művészi és műfaji színvonala mögött.

Barsi ebben a könyvben is hű marad önmagához. Alaposan áttanulmányozta leendő útjának állomásait, azok történelmi és természeti érdekességeit. A jelent és múltat egyforma érdeklődéssel kutató vérbeli utazó csillapíthatatlan kíváncsiságával vezeti végig az olvasót a Szovjetunió európai és ázsiai területeinek egy részén. Nemcsak gyönyörködtet, hanem oktat is. Minden sora mögött érezzük sokoldalúan reagálni tudó szellemét, amely a kínálkozó objektív élményanyagot líraisággal átitatott egyéni élményekkel és megfigyelésekkel szövi egybe. Nagyszerűen érzékelteti a Szovjetuniót járt utazó egyik legmegrázóbb élményét, a végtelen távolságok lenyűgöző hatását, s a hatalmas távolságokat eltörpítő, a természet féktelen erőit béklyóba verő emberi munka dicsőségét. Mint a filmet, pergeti le előttünk az impozáns száguldás eseményeit. Ábrázolási módja általában realisztikus, stílusa élvezetes, bár néhol feleslegesen patetikus. Sokszor néhány szóban is találóan érzékelteti a lázas ütemű út gyors, felületes, mégis megkapó élményeit: „Taskent, a zöld lombok városa. A lombok itt azonban nem jelentenek fényűzést. Csak a lombsátor árnyékában viselhető el a rettenetes hőség, amely kilenc hónapon át uralkodik Üzbekisztán tájain. Taskentben évente kétszázötven napon át forrón süt a nap! Az árnyék itt szükséglet, akár a viz vagy a levegő. Csillogó aszfaltútón fut társasgépkocsink a repülőtérről. Felettünk a vakítóan kék égbolt és a sűrű lombok zöldje. Virágzó akácfák illata leng körül. Ez Taskent.”

Különösen jól sikerült írások a Moszkvai séták, Taskent, a zöld lombok városa (bár a bes-aghacsi rózsacsokor történetét bátran kihagyhatta volna), Az Ararát tövében és a fekete-tengeri utazás élményeit idézők. Dicséret illeti a szerzőt, hogy lelkesedése nem előre beállított, nem légbőlkapott, hanem közvetlen élményekre támaszkodik; megfigyelései az objektív valóság alapján születtek. Elámul a jelen nagyszerűségén, de meglátja a múlt emlékeit is. Tisztában van azzal, hogy a szocialista építés reális alapja csupán a múlt haladó hagyományainak és a jelennek szerves egységéből jöhet létre. Szépírói erényekkel használja fel a történeti mondákat, a bibliai mítoszokat, a görög mitológia csodás meséit a szovjet nép nagyszerű eredményeinek illusztrálásához.

Az „emlékek tengerének” ezer színben pompázó tükrét azonban itt-ott felhők árnyékolják. Kötelességük erről is szólni. Véleményünk szerint némi csalódást érez az olvasó, mikor észreveszi, hogy a könyv tartalma csaknem teljesen megegyezik a Hétben folytatásokban közölt írások szövegével. A könyvalakban közzétett tudósítások fokozottabb műgondot, nagyobb körültekintést érdemelnek, mint amilyent egy képes hetilap igényel. Az emlékek újbóli felidézése a már alaposan megérlelt, kihordott élmények felülvizsgálására, kibővítésére, kicsiszolására adhatott volna alkalmat. Az a benyomásunk, hogy a tengernyi ern-