Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-02-01 / 2. szám - A házi feladatokról / A szovjet pedagógiai irodalomból
A szovjet pedagógiai irodalomból 53 Itt szükség van a Közoktatásügyi Minisztérium és a Pedagógiai Főiskola hathatós segítségére. Másodszor: meg kell szüntetni azt a meggyükéreJzett hagyományt, hogy a házi feladatokat az osztályban, mindjárt az óra első szakaszán nézzék át; az ellenőrzést a tanitó az óra bármely szakaszán elvégezheti. Harmadszor: tökéletes.teni kell a házi feladatok ellenőrzésének módszerét, rugalmas, hathatós eszközöket kell keresni e téren. Azokat pedig megtalálhatjuk a mintaiskolák legjobb pedagógusainál, akiknek eljárásait aztán a tanító-társadalom közkincsévé kell tennünk. Ebben döntő szerepet játszik az időszaki pedagógiai sajtó. Végül leszögezhetjük, hogy a házi leckék eredményessége — különösen az alsóbb osztályokban — attól függ, hogyan készíti azokat elő a tanító az órán. Mit tagadjuk: némely tanitó, igen helytelenül jár el, a házi feladatot csak csengetéskor, sőt, néha már csengetés után adja fel. A tanulók így a szükséges magyarázat, felvilágosítás, útbaigazítás hiányában magukra hagyatva gyakran hozzá nem értőkhöz fordulnak segítségért, ami sokszor többet árt, mint használ. Felmerül tehát a kérdés; hogyan készítsük elő a tanulót az órán mind a szóbeli, mind az írásbeli házi feladatok önálló és helyes elkészítésére. Nem mondható, hoay ezzel a kérdéssel nem foglalkozik a pedagógiai irodalom, viszont az is igaz, hogy ez a gyakorlatban, sokszor bizony, igen torz formában talál meooldq^t. Mi történik a valóságban? A tanítási óra idejének felét a tanulók felelésével eltöltve, a tanitó sietve, dióhéjban adja elő az új anyagot; igen gyakran a tankönyv szűk kereteire szorítkozva, alig van ideje ezzel vonatkozásban egy-két kérdést intézni — s az óra végét jelző csengetéskor feladja a házi leckét, ilyen utasítással: — Na gyerekek, ma nem volt időm nektek mindezt alaposan megmagyarázni, de hiszen majd odahaza megtaláltok mindent a könyvben, s magatoktól is rájöttök a dolgok lényegére ... Hazajövet a tanuló, persze, nem veszi elő az új házi feladatot, hanem a másnapi tantárgyakból készül. Természetesen, hogy az a kevés is, ami az anyagi órából még emlékezetében maradt, hamar elillan. S mire az aznap kapott leckét két nap múlva előveszi, hogy azt megcsinálja, rájön, hogy már majdnem mindent elfelejtett a tanító magyarázatából, s abból, ami a könyvben van, sok minden érthetetlen számára. Ennél ésszerűtlenebb tanítási ren-szert neuéz elképzelni. A gyerekek nem a^ert töltenek sok időt a házi feladatok elkészítésével, mert sok van felaava, hanem, mert nem sajátítottak el az anyagot az iskolában. A názi fel- adatoknaK nevelő hatásúaknak kell lenniük, gondolkodásra, önálló munkára kell szoktatniuk a tanulót. K. Moszkaljenko- nak aggályai vannak, miszerint a tanitó nem ellenőrizheti, vajon a tanuló odanaza nem írta-e le a leckét, vagy nem segi- tették-e mások a lecke elkészítésében. De hisz a tanítási órán is megtörténik, hogy súgnak neki, vagy „puskázik” az iskolai dolgozatoknál. Szerintünk, sokkal fontosabb azt megállapítani, hogy a tanuló megértette-e, helyesen megtanulta-e a tananyagot, mintsem annak a „megállap.tásával” foglalkozni, vajon ki, mikor és hogyan segítette a tanulót házi feladata elkészítésében. K. Moszkaljenko odáig megy kételyeiben, hogy szerinte a tanitó sosem tudja meg a dolgok állását a házi leckék elkészítése körül, különösen, ha azokra még osztályzatot is ad. Ez az álláspont aztán teljesen alaptalan, minthogy számtalan bevált módszer létezik annak ellenőrzésére, vajon a tanuló önállóan c'oloozott-e odahaza. A tanulók hiányos tudását gyakran éppen a házi feladatok félik fel. — Nálunk, sok tanító ma már házi feladatok nélkül tan t, — írja az egyik urai tanítónő — csakhogy csökkentse a tanulók megterhelését. Az új tananyagot már az órán igyekszünk megrögz.teni. Ha azonban a házi lecke feladása teljesen elkerülhetetlen, akkor miért ne adjunk osztályzatot rá? — Egy alma-atai tanító egyetért K. Mosz- kaljenko nézetével, miszerint a házi feladatokra adott osztályzat nem mindig tükrözi vissza a tanuló tudását. Az a véleménye, hogy ha már osztályozzuk ezeket, akkor azok ne befolyásolják a tantárgyból kapott negyedévi osztályzatot, hanem helyesebb, ha a jegyeket a szorgalom értékelésénél vennénk tekintetbe. Ha tehát a tanítóknak valóban behatóan kell foglalkozniuk a tanítás módszereinek javításával, hogy ezzel is előmozdítsák a tanulóknak a házi leckéktől való tehermentesítését, úgy a Közoktatásügyi Minisztériumnak s a Pedagógiai Tudományok Főiskoláinak annál komolyabban kell hozzáfogniuk a tanterveknek és tankönyveknek a felesleges anyagtól való ésszerű megszabadításához.
