Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-02-01 / 2. szám - Dicső február

34

Dicső február

egy emberként követelte a reakciós miniszterek lemondásának elfogadását, a további államosítást és a földreform végrehajtását. Népünk szilárd egységének köszönhető, hogy 1948 februárjában győzött a nép, győzött az igazság.

S most, amikor a februári események tizenharmadik évfordulóját ünnepeljük, megemlékezéseinkben és oktató-nevelő munkánkban is rendkívüli módon kell hangsúlyoznunk, hogy a nép győzelmét a februári eseményekben mindenekelőtt az biztosította, hogy munkásosztályunk és egész népünk élén a politikailag és szervezetileg megacélozott párt állt. A gondjainkra bízott ifjú nemzedék csupán a könyvek lapjaiból tudja, hogy népünk 1948. februárjában milyen sorsdöntő napokat élt át, s ezért nem képes eléggé átérezni sem az események, sem a párt vezető szerepének jelentőségét. Ezért szükséges — hogy a lehető leghatásosabb módszerek alkalmazásával — tanulóinknak megmutassuk, hogyan nyerte meg pártunk a dolgozó tömegeket. Gottwald elvtárs a februári napokról ezt mondta: „Februárban megmondtuk a munkásoknak, hogy most mindenről van szó, hogy fennáll annak veszélye, hogy el akarják tőlünk venni az államosítást, hogy újra visszatérnek a tőkések, és hogy újra vissza akarják állítani a München előtti rendszert. A munkások ezt megértették.” Ezt kell nekünk most megértetnünk ifjúságunkkal is, hogy a februári győzelemre ne pusztán úgy tekintsenek, mint történelmi eseményre, hanem, hogy átérezzék — népünk jövője szempontjából is — felmérhetetlen nagyságát.

Feltétlenül szükséges, hogy a februári eseményekről való megemlékezéseinket összekapcsoljuk pártunk négy évtizedes harcának mélyreható megismertetésével. Pártunk harcának köszönhető, hogy hazánkban létrejött a proletár diktatúra állama, s hogy ma már nálunk is megvalósult az a társadalmi rendszer, amelyért dolgozó népünk évtizedekig küzdött. A szocialista társadalom létrehozása után pártunk vezetésével népünk előtt most még ragyogóbb távlatok állnak: a kommunista társadalom alapjainak építése. E ragyogó távlatok első lépései öltenek testet harmadik ötéves tervünkben, amelyben kifejezésre jut pártunknak az az alapelve is, hogy társadalmunk további fejlődése, a kommunista társadalom anyagi és műszaki bázisának lerakása elválaszthatatlanul összefügg a kommunista erkölcsű emberek nevelésével. Ezért fordított pártunk 1948 februárja óta minden időben olyan nagy figyelmet az ifjúság nevelésére s elsősorban a szocialista iskolaügy továbbfejlesztésére. Ez a szerető gondoskodás nyilvánul meg pártunknak az iskola és az élet szorosabb kapcsolatáról hozott határozatában, valamint az új iskolatörvényben és az ifjúság kommunista nevelésével kapcsolatos távlati terveinkben is. Nem kétséges, hogy dolgozó népünk februári győzelme nyitotta meg előttünk e magasztos távlatokat.

Szocialista Alkotmányunk szerint: „Történelmünk új korszakába léptünk, és elszánt akaratunk, hogy tovább haladunk új, még nagyobb célok felé. A szocializmus építésének befejezése után áttérünk a fejlett szocialista társadalom építésére, és erőt gyűjtünk a kommunizmusba való átmenethez.” A Szovjetunió Kommunista Pártja XXL kongresszusa további, az eddiginél is részletesebb útmutatásokat nyújt majd számunkra