Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-01-01 / 1. szám - A Köznevelés… / Folyóiratszemle
Könyvekről 29 megfeledkezni az ember egyik legnagyobb és legszebb feladatáról, nem hanyagolhatják el gyermekeik nevelését. Ez a kötet számos jó tanácsot nyújt azoknak a szülőknek, akik gyermekeik nevelését egyik legfontosabb lelkiismereti feladatuknak érzik, és akiknek a helyes nevelés problémája szívügyük. A könyvből átfogó képet nyernek az általános, valamint a néha már tipikus nevelési problémákról és ezek megoldási módjairól. — Különösen a munkára való neveléssel, a gyermekek irányításával, a jutalom és a büntetés stb. kérdéseivel foglalkozó fejezeteket ajánljuk a szülök figyelmébe. Kiváló pszichológusok és pedagógusok nevelői tapasztalatai alapján, konkrét példákon szemléltetve az olvasó megismerkedik az egyes korcsoportok lélektani sajátosságaival. A gyermek fejlődési sorrendjében kapcsolódnak egymáshoz az egyes fejezetek — a 6—10 éves, a 10—14 éves gyerekekről, a serdülőkről, a középiskolát végző ifjakról, valamint az ezekhez a korokhoz szervesen kapcsolódó problémák részletes feldolgozása, ilyen pl. a Miért nehéz az 5. osztály, Kisgyermekből iskolás lesz, A serdülők ba- rátkozása és egyéb fejezetek. Igen jól sikerültek az olyanfajta tanulmányok, melyek a szülők egyes téves nézeteire világítanak rá és fejtegetik az ilyen kérdéseket: melyik gyermekre mondhatjuk, hogy okos, vagy buta (a butaság nem azonos a tudatlansággal, azokat nevezhetjük butának, akiknek gondolkodása fejletlenebb korhoz rögződött), vagy például a szigor kérdése. Itt rámutat a szerző arra a figyelemre méltó tényre, hogy az 1945-ös esztendő mennyire döntő változást hozott a családi nevelésben is. A felszabadulás után fokozatosan eltűnnek a rettegetten szigorú apák és vaskezű anyák, baráti légkör alakult ki a szülők és a gyerekek közt, bár egyes szülők sajnos néha az ellenkező végletbe estek: elkényeztették őket, és túlzottan elnézőek voltak velük szemben. Van azonban a „kemény” nevelésnek is elég híve ma is, akik szintén nem veszik tekintetbe a gyermek egyéniségét, önállóságát, pedig az igazi szigor a gyermek megértésén és ismerésén alapszik. Ehhez kapcsolódik a szülői tekintély kérdése is, amelynek mindig a példamutatás, a szó és a cselekedet összhangján kell alakulnia. Kilenc szerző műve ez a könyv, mégis egységes, mert valamennyien ugyanazon célért küzdenek, valamennyiüket azonos törekvés hatotta át: segítséget nyújtani a gyermekeiket szerető apáknak és anyáknak a szocialista ifjúság nevelésében. Bár egyes gondolatok ismétlődnek, mégsem válik ez terhessé vagy unalmassá, mert szükségszerűen fokozottabban hangsúlyozzák a mondanivalót. Szeberényi Zoltánnó Шйша&шпМ/ A KÖZNEVELÉS 21. száma témaközpontja még mindig a tanévnyitó utasítás végrehajtása. Surányi Gábor Az állami fegyelemről ír. Ha valamennyi pedagógus felelőssége teljes tudatában, szakszerűen, hivatásszerűen látná el feladatait — mondja a cikk írója —, úgy az ellenőrzők gondjai lényegesen kisebbek lennének. Kritikus szemmel nézi az igazgatók munkáját is, akik sokszor társadalmi elfoglaltságukra való hivatkozással mulasztják el iskolai kötelességüket. Senki sem vállalhat olyan megbízásokat, amelyek az iskolai munkát hátráltatják, akadályozzák. A tanévnyitó utasítást a tantestülettel közösen keil feldolgozni, ez alól senki sem vonhatja ki magát. Sokan nem ismerik elég alaposan saját szaktárgyuk tantervi követelményeit. A pedagógiai tevékenység iránti felelősségteljes viszony az állami fegyelem betartásának igen lényeges követelménye. Persze nem elég csak kijelölni a feladatokat, és a pedagógusok lelkiismeretességére, felelősségtudatára hagyatkozni, szükség van a rendszeres és állandó ellenőrzésre is. Az «
