Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-01-01 / 1. szám - Alžbeta Hotová: Hogyan tanítsuk a sztöchiometriai számításokat a kilencéves iskolában

Л. Hotová: Hogyan tanítsuk a sztöchiometriai számításokat

17

A megoldás első láncszeme a kémiai egyenlet felírása. Ez nemcsak minőségi változásokat fejez ki, hanem az anyagok mennyiségi kapcsolatait is.

Kérdés azonban, hogyan tanítsuk meg a tanulókat az egyenlet felállítására. A vegyértékkel foglalkozó tananyag, amely kitűnő segítséget nyújt a képletek felállításánál, a jelenlegi és a kísérleti tanterv szerint is csak a sztöchiometriai számítások után következik. Ezért csak néhány képletre hivatkozhatunk, amelyeket a tanulók eddig mechanikusan megtanultak. Konkrétan a mi esetünkben is: a káliumklorát hevítésével oxigén és káiiumklorid keletkezik. A tanulóknak könyv nélkül meg kell tanulniuk a káliumklorát: КСЮ3 és káiiumklorid: KC1 képletét. A képletek mechanikus elsajátítása (biflázása) azonban nehézséget okoz nekik, minthogy nem értik ezek szerkezetét. Véleményem szerint a vegyértékekkel foglalkozó tananyagnak meg kellene előznie a sztöchiometriai számításokat.

Mindjárt kezdetben a kémiai egyenletek felállításánál, ha meg vannak adva a reakcióba lépő anyagok és legalább egy, a reakció folyamán keletkező anyag, szükséges, hogy rávezessük a tanulókat arra, hogy meg tudják állapítani: a megadott anyagon kívül még milyen anyagok keletkeznek a reakciónál. A mi esetünkben, ha a reakcióba lépő anyag KCLO3, amely oxigént szabadít fel, megállapítjuk, hogy megmarad még а KC1, amely a reakció másodtermékeként jön létre. Tehát az egyenletet így kezdhetjük írni:

КСЮ3 -» KC1 + О

A kémiai folyamat írásbeli kifejezése a kémiai egyenlet, amelynek teljesítenie kell az anyag megmaradási elvének törvényét. És így a fenti írást ki kell javítani, azaz egyenletet kell felállítani. És már itt vagyunk a kémiai folyamat mennyiségi kifejezésénél.

Felmerül a kérdés: hogyan tanítsuk meg a tanulókat, hogy helyesen írják fel a kémiai egyenleteket. Iskoláink gyakorlatából tudjuk, hogy a tanulók nagy része könyv nélkül tanulja meg az egyenleteket, és az egyes molekulák illetve atomok előtt álló koeficienseket minden megfontolás nélkül írja fel. Nem helyes, ha a tanító ezzel megelégszik, és nem kívánja meg a tanulóktól, hogy^ gondolkodjanak, és rendezzék az egyenletet.

A kémiai egyenletek rendezését a tanulóknak már az előző órákról ismerniük kell. A sztöchiometriai számításokkal foglalkozó tananyag már megkívánja, hogy a tanulók képesek legyenek rendezni az egyenletet. Minthogy ez a kémia tanulásának egyik alapvető követelménye, szeretnék ebben a cikkben a tanítóknak egy módszert ajánlani, amely segítségével rávezethetik a tanulókat a kémiai egyenletek logikus rendezésére. Hiszen a tanítónak lépten-nyomon, minden kémiai egyenlet alkalmával meg kell kívánnia a tanulóktól az egyenlet rendezését. Ezzel a művelettel a tanuló tudatosítja, 'hogy — ha reakcióba lép 3 atom oxigén — akkor a reakció után is 3 atom oxigénnek kellett keletkeznie, sem többnek, sem kevesebbnek. Ezért a tanítónak következetesen meg kell ki-