Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-05-01 / 5. szám - A barátságról / Szülők iskolája

Szülők iskolája

153

eredményes tevékenység és személyes hasznosság érzését nyerje, továbbá elismerést, megnyugvást, a jólét kényelmének lehetőségét és végül kedvet és örömöt a további tevékenységben.

Persze nem minden közösség biztosít minden tagjának egyenlő előnyöket. Ezért a gyermek is hierarchikusan rendezi azokat a közösségeket, amelyekben élnie kell. A legkevésbé kedvelt közösségtől kezdve rendezi őket fokonként (valóságos vagy csak szubjektív értékelése szerint) egészen a legkedveltebbig, amely a fent említett előnyökből a legtöbbet nyújtja.

Ennek a közösségnek szenteli magát a legnagyobb igyekezettel, érette tud áldozni a legtöbbet, tagságát és elismerését a legjobban értékeli, benne hasznosnak érzi magát, e közösségben átélt öröme a legörömteljesebb.

Persze a szó szoros értelmében vett baráti közösség csak kevés tagot szokott számlálni, sőt nemegyszer csak két emberről van szó; közöttük az együttélésnek legeszményibb vonásai alakulnak ki: a teljes és szoros baráti összhang, egyakarat, az érzelmek és érdeklődések egyezése, a kölcsönös elismerés, készség, az önfeláldozás, a legőszintébb nyíltság stb. A kisgyermeknél nem beszélhetünk kihatárolt egyéniségről, tartós érdeklődésről, igyekvésről, az egyéni élet gazdagabb programjáról, ezért itt a közösségek és a barátságok is többnyire igénytelenek, tevékenységük programja szerény és kevéssé tartós. Mennél inkább kihatárolódik az egyéniség, rögzítődnek jellegzetes vonásai, annál határozottabb és egyben tartósabb a barátság és a közösség. Persze ez nem jelent elzárkózottsá- got, sem az újabb barátságok iránti készség hiányát. így az 1956 —57-ben végzett kutatásunk megmutatta, hogy a munkaerő-tartalék bizonyos osztályainak diákjai az esetek 87,1 %-ban tartottak 5 évnél régibb barátságot, de a diákok 67,7 %-a a tanintézetben már új, mélyebb barátságot kötött. A Komenský-egyetem diákjainál hasonló eredményre jutottunk. Az alsó évfolyamok diákjainak 69,3 °/o-a, a diáklányoknak 63,4 °/o-a, a felsőbb évfolyamok diákjainak 79,2 %-a, diáklányainak '76,0 %-a tartott 5 évnél régebbi barátságot. Ezek a barátságok a főiskolai tanulmányok megkezdése előtt keletkeztek. A főiskolai tanulmányok idején kötött barátságok mennyisége az alsó évfolyamokban 66,7 % a diákoknál, 69,5 % a diáklányoknál, és 80,6 % a felső évfolyamok diákjainál, 80,0 % a diáklányoknál. Mindez mutatja, mennyire elterjedt már ebben a korban is a régi jó barátság, de azt is, milyen erőteljesen követeli az új környezet, a megváltozott életfeltételek az új, mélyebb barátság kialakulását.

Az egyéni fejlődés, a környezet hatása és az életfeltételek határozzák meg a közösség és a barátság keletkezését, annak fejlődését, szerkezetét, tartalmát és formáját. Kétségtelen, hogy a gyermeknek más közösségre, más barátságra van szüksége, mint a felnőtt embernek vagy aggnak. És természetesen a nehéz, veszélyes életfeltételek is más közösségeket és barátságokat alakítanak, mint a jólét és kényelem. A közösségben és barátságban sajátos módon tükröződik az egyén biológiai képlete, társadalmi helyzete, élete, közvetlen társadalmi keretének jellege.

Idézzük fel élénken, de kritikával, saját életünket, letűnt barátságainkat, azok motivációit és tartalmát. Barátságaink tarka mozaikjában ott találjuk kora gyermekkorunk igénytelen, naivul boldog barátságától kezd-