Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-04-01 / 4. szám - František Janek: Pártunk dicső hagyományai szellemében
102 Janek: Pártunk dicső hagyományai szellemében A kegyetlen gazdasági válság éveiben a párt mindennapi követelményekért harcolt: a demokratikus jogokért, munkáért, munkanélküli segélyért, és javaslatot terjesztett a kormány elé a dolgozó nép szociális helyzetének megjavítása céljából. Itt a tanító sok példát sorolhat fel azzal kapcsolatban, hogy a kormány hogyan lépett fel közvetlenül a nép tömegmozgalma ellen. A gyermekek érzelmeire hatunk, ha elbeszéljük, hogyan lőttek a munkásokba és a szegény falusi lakosságba köztársaságunk különböző helyein (Radotín, Duchcov Frývaldov, Košuty, Horná Suchá, Polomka, Telgárt stb.). Nevelési szempontból különösen felhasználhatjuk a mosteci sztrájkot, amely 1932. márciusában játszódott le, amikor 25 000 bányász lépett sztrájkba. Mutassunk rá, hogy a CSKP hogyan küldte ki Most környékére élenjáró harcosait: Klement Gottwaldot, Antonín Zápotockýt és Ján Švermát, s ezek hogyan vitték győzelemre a sztrájkot. Itt jól rámutathatunk a munkásságnak politikai meggyőződés és nemzetiségi különbség nélküli szolidaritására, hogy egységesen folytatta a sztrájkot, és arra, hogy a sztrájkoló munkásoknak anyagi segítséget nyújtott. A párt hősies küzdelmét meggyőzően szemléltethetjük a tananyagnak az 1934—38-as évek történetét tárgyaló részében is. A tanulók itt látják, hogy csak a CSKP védte következetesen Csehszlovákia népeinek demokratikus jogait, szabadságát és függetlenségét a fasizmus elleni harc és a köztársaság védelméért folyó küzdelem idején, amikor a burzsoázia a forradalmi mozgalomtól való félelmében meghátrált az előretörő fasizmus elől, és elárulta a köztársaságot. A tanító itt rámutat a dolgozók hősiességére, akik készek voltak életüket áldozni, hogy megmentsék a köztársaságot a fasiszta Németország támadása ellen. Hasonlóképp tárja fel a tanító a burzsoázia alávaló, áruló szerepét is. Itt meg kell említeni, hogy a Csehszlovák Köztársaság területi egységéért ugyanúgy harcoltak a magyar nemzetiségű kommunisták is. Bár a csehszlovákiai magyar fasiszták várták Horthyt, s örömmel fogadták a müncheni egyezményt és a bécsi döntést, de a kommunisták és maga a magyar nép világosan látta, hogy a müncheni politika megerősíti a magyar nép legnagyobb ellenségét, a fasiszta Németországot. A magyar fasiszták féltek a néptől, különösen Dél-Szlovákia lakosságától, és azért e vidék megszállása után ott rémuralmat folytattak. Az 1939—1945. évi nemzetfelszabadító harcokkal foglalkozó tananyaggal kapcsolatban ki kell emelnünk a CSKP-nak szlovákiai és csehországi illegális működését, szerepét a csehszlovák katonai egységeknek a Szovjetunióban és a Szlovák Nemzeti Felkelésben való megszervezésébert. A tanítónak itt is számos lehetősége nyílik, hogy rámutasson a kommunisták hősiességére, akiket a Gestapo és hazai cinkosai legkegyetlenebb üldözése sem tört meg. (Pl. Július Fučík, jelentős kommunista újságíró és író hősi példája.) A párt vezetésével felkeléseket szerveztek a klérofasiszta rezsim ellen is egyes katonai központokban (Kežmarok, Žilina, Ružomberok) számos sztrájkharcra és tüntetésre került sor (Lipt. Osada, Podbrezová), különösen a bányászok 1940. okt. 30-án szervezett handlovai sztrájkja volt nagy jelentőségű. Ebben a harcban is sok magyar nemzetiségű kommunista vett részt. A tanulók meggyőződnek, hogy a párt a Szovjetunió hathatós segítségével a második világháborúban jelentős harcot fejtett ki a megszállás egész ideje alatt, s hogy tökéletesen egyesítette a nemzeti szabadságért folytatott harcot a szociális felszabadulásért vívott küzdelemmel. A párt a nemzeti front vezetőjévé left, és a nemzetfelszabadító harcot győzelemmel fejezte be. Az 1945—48. évekkel foglalkozó anyag átvételekor hangsúlyoznunk kell, hogy lett a munkásosztály a történelemben először vezető társadalmi osztállyá, és hogy a CSKP hogyan vívta ki vezető szerepét a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban. A CSKP következetes politikájáról a tanulók újból meggyőződnek a februári események tárgyalásánál, amikor rámutatunk a burzsoázia azon kísérletére, hogy erőszakosan fel akarta borítani a népi demokratikus rendszert. Azonban a burzsoázia szerepe meghiúsult a párt és a nép szoros egysége révén. A legújabb idők történelmének átvételekor, amikor a Csehszlovák Köztársaság dolgozó népe a szocializmus építésének legdicsőbb korszakába lépett, a tanulókkal megismertetjük munkasikereinket: nagyarányú ipari termelésünket és a falu szocializálását, az életszínvonal és a kultúra rendkívüli emelkedését, fejlődését, s hogy mindez a CSKP vezetésével a dolgozók uralmának eredménye. A szocializmus győzelme és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kikiáltása a CSKP történelmi győzelme.
