Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-03-01 / 3. szám - Tomaschek Mária: Peter Jilemnický születésének 60. évfordulója

a pártban végez, nagy hatást gyakorol politikai és művészi fejlődésére, így maga kér Szlovákiában tanítói állást.

Jilemnický szeretető Szlovákia iránt az író gyermekkorába nyúlik vissza, amikor Božena Némcová műveiből ismeri meg az akkor szegény országot. Első tanítói állomása a Čadca melletti Svrčinovec. Hazánk leg- nyomorúságosabb vidéke ez: szegény rétecskék és szántóföld-csíkok a hegyek oldalain elszórva. Embertelenül nehéz munka ezt a rossz földet megművelni. A nép helyzete a lehető legnagyobb ínség, hisz a burzsoá köztársaságnak nem érdeke, hogy felkarolja a szegény falusi nép sorsát. A falusi tanító azonban ért a nép nyelvén. Hamarosan megszeretik úgy, mintha közülük való lenne. Vig kedélyével, okos tanácsaival ott segít rajtuk, ahol tud. Ez az igazi emberszeretet jellemző Jilemnickýre élete végéig. Szeretetét tükrözi a „Győzelmes bukás” című első szlovák nyelven írt könyve. Benne a Kysuca-vidék népének nehéz, embertelen sorsát festi. De irodalmi működése mellett támadó hangú újságcikkeiben is védelmére kei szeretett népének. Bátran szembehelyezkedik a burzsoá kormányzattal, és egyik cikkét, tanulmányát a másik után írja a szlovák kommunista sajtóba.

Jilemnický néhány évet tölt a Szovjetunióban. Mély hatással van rá különösen a szovjet irodalom. írói munkájához is felbecsülhetetlen értékű anyagot gyűjt a Szovjetunióban. Hazatérése után újból tanítóskodik.

Adöngo lépés c. regénye egy szovjet falu életét ábrázolja. Az író bemutatja, milyen fontos szerepet játszik a párt a szocializmus építésében.

Következő regénye a „Töretlen föld”. Közismert, kiváló mű ez a Kysu- ca-vidék életéről. Bemutatja benne hazánk legszegényebb vidékét, melyet a munkanélküliség, az éhínség, a kivándorlás, a végrehajtások jellemeznék. Mindez nyílt vád a burzsoá Csehszlovákia kormányzata ellen. De ebben a nyomorúságos, nehéz életben hősökké kovácsolódnak azok az emberek, akik a kommunista párt harcaiban részt vesznek, és a jobb jövőért harcolnak.

Mindnyájan ismerjük Jilemnický regényeit, melyek közül okvetlen említést érdemelnek még az „Iránytű”, a „Kockacukor” és főként a „Garammenti krónika”, amely utóbbi a szlovák nemzeti felkelés hősi fejezetét idézi az olvasók emlékezetébe.

Jilemnický, a rettenthetetlen kommunista harcos a fasiszta megszállás alatt kénytelen volt elhagyni a hőn szeretett Szlovákiát. Csehországban azonban részt vett a párt földalatti mozgalmában. 1942-ben a Gestapo elhurcolta, és egészen a felszabadulásig koncentrációs táborban szenvedett.

A felszabadulás után, bár a tábor szenvedései megviselték egészségét, lelkesen újra munkához fogott. Kultúrattasé lett Moszkvában a csehszlovák nagykövetségen. Itt érte a halál 1949-ben.

Jilemnický hamvai ugyan a bratislavai Slavínon elhelyezett urnában nyugosznak, de műve ma is él. Nyomdokain alakul a szlovák szocialista realista irodalom, és szocialista hazánk tanítói az ő hősi példáját követve nevelik az új nemzedéket, melynék boldog életéért Peter Jilemnický élt és harcolt.

93