Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1962-02-01 / 6. szám - Világszerte a pedagógiában
• PARAGUAYBAN a lakosság 80 százaléka analfabéta. A jelenlegi helyzetben kilátás sincs arra, hogy számukat csökkentsék. Iskolák hiányában és az ország lakosságának többségét sújtó szörnyű nyomor következtében a félmillió iskolaköteles gyermeik 70 százaléka nem kerül iskolába. Azok közül is, akik tanulni kezdenek, rövid idő után sokan kimaradnak az iskolából, mert teljesen lerongyolódtak, vagy hiányos táplálkozás miatt nem tudnak tanulni. Paraguay egyébként egyike azoknak az országoknak, ahol világviszonylatban legmagasabb a csecsemőhalandóság. • AZ OSZTRÁK főiskolákról közölt újabb statisztikai adatokból kitűnik, hogy a hallgatóknak mindössze hét százaléka munkásszármazású. A főiskolát látogató lányok között az arányszám még rosszabb, mindössze három százalék munkásszülők gyermeke. • A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÄRSASÄG pedagógusainak képzésében nagy gondot fordítanak az elmélet és a gyakorlat kapcsolatára. Mind az egyetemek tanítókat képző karán, mind a főiskolai jellegű pedagógiai intézeteken arra törekszenek, hogy a hallgatóknak már tanulmányaik folyamán minél több alkalmuk legyen pedagógiai, módszertani és lélektani ismereteik gyakorlati alkalmazását is elsajátítani. Ezért jelentősen kiterjesztették a hallgatók pedagógiai gyakorlatát, amely a tanítóképzés szerves részét képezi minden évfolyamban. Már az elsőévesek számára is bevezették a ,.pedagógiai gyakorlat napját” (Studientag in der pädagogischen Praxis], a harmadik évben pedig öthetes, a negyedik évben nyolchetes egyhuzamban végzett pedagógiai gyakorlat van, amelyek Iközül legalább az egyiket vidéki középiskolában kell megvalósítani. A gyakorlat idejére a hallgatók bekapcsolódnak az iskolán kívüli nevelésbe is (pl. az úttörők], az ifjúsági szervezet munkájába és a falu kulturális és politikai életébe. Többnyire 15-tagú csoport kerül egy-egy iskolába, és minden csoportot főiskolai tanársegéd vezet. • ÄZSIA ÉS AFRIKA felszabadult országaiban kivétel nélkül megfeszített munkát és nagy anyagi áldozatokat követel az iskolai hálózat kiépítése. A feladatok nagyságát az UNESCO egyik számadata érzékelteti: Kimutatták, hogy Ázsiában (a szocialista országokat nem számítva] 56 milliárd dollárra lenne szükség az általános iskoláztatás bevezetésére. Az ázsiai, szocialista országok óriási vívmányai a köznevelés terén általánosan ismertek, de a többi új, független ázsiai és afrikai államban is jelentős eredményeket értek el a nemzeti iskolákat elfojtó gyarmati örökség felszámolásában. Jellemző Indonézia példája. A holland uralom idején 750 000 gyerek tanult az elemi iskolákban, 1956-ban már 4 millió tanuló járt iskolába, s számuk ma már körülbelül 10 millió. Ügy tervezik, hogy 1964-ben Indonéziának nem lesz írni-olvasni nem tudó lakosa. 1956-ig négy egyetemet létesítettek az országban, az elmúlt öt év alatt további 14 főiskolát szerveztek, és a főiskolai hallgatók száma most meghaladja a tízezret. Mint több ázsiai és afrikai országban, itt is hathatós támogatást nyújt a Szovjetunió. Nemcsak indonéziai szakerők képzését teszi lehetővé a szovjet főisíkolákon, hanem szovjet tanerőket bocsát különösen a speciális technikai főiskolák rendelkezésére, és több indonéziai egyetem és szakiskola felszerelését a Szovjetunió biztosította. • NYUGAT-NÉMETORSZÄGBAN — különösen a falvakon — szigorúan ügyelnek a katolikus és evangélikus tanulók elkülönítésére. Az utóbbi időben modernül gondolkodó pedagógusok felszólaltak az iskolák felekezeti alapon történő megoszlása ellen, és pedagógiai szempontból egységes falusi iskolák létesítését javasolták. Válaszul Frings kardinális, kölni érsek pásztorlevelet adott ki ,amelyben hevesen ellenzi a katolikus és evangélikus gyerekek együttes nevelését.
