Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)

1961-09-01 / 1. szám - Otokar Mošner: A XXII. pártkongresszus előkészületeinek jegyében

OtoJcar Mosner:

A XXII. pártkongresszus előkészületeinek jegyében

A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa összehívásának és előkészületének híre rendkívüli hatást gyakorolt a világ dolgozóira. Bár az SZKP valamennyi kongresszusa, és különösen a XX. és XXI. a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom nagyméretű terjedését és gazdagítását eredményezték, az SZKP XXII. kongresszusa a kommunizmus építőinek kongresszusaként lép majd az emberiség történelmébe. Hiszen azok a dokumentumok, amelyekről a kongresszus tárgyalni fog — az SZKP programjának és határozatainak javaslata — a szocializmus és kommunizmus erejének rendkívüli történelmi megnyilatkozását alkotják.

Számunkra, pedagógusok számára mintegy jelképes, hogy ezekkel a dokumentumokkal éppen most — az új iskolai év elején, harmadik ötéves tervünk első iskolaévében — ismerkedünk meg. Ezeknek teljesítésével iskolai téren és általában a nevelőmunkában megteremtjük az előfeltételeket a kommunizmusba való fokozatos átmenet felé. Most a fejlett szocialista társadalom építésének feladatát teljesítjük, ahol, ahogyan pártunk vezetésével egyre jobban megszilárdul népünk termelési és politikai tevékenysége, egyre mélyebb gyökeret vernek a kommunizmus hajtásai. Most újból önkéntelenül felidézzük V. I. Lenin szavait, melyeket a Komszomol III. összoroszországi kongresszusán mondott 1920-ban az iskolának és a nevelésnek a kommunista eszmék szolgálatába állításáról. Lenin itt elítéli azokat a „kommunista” nézeteket, amelyek a kommunizmus ismeretét csak elméleti ismeretekre korlátozzák. Amint írja ... „A kommunizmus elméleti, csak kommunista brozsurákból és írásokból merített ismerete munka és harc nélkül teljesen értéktelen, minthogy így továbbra is elszakadna az elmélet a gyakorlattól, s megmaradna az a régi elszigeteltség, amely a régi burzsoá társadalom leg ellenszenvesebb vonása.”

Ezek a szavak, gondolom, egyrészt jelentős utasításként szolgálhatnak arra, hogyan kezdjünk a program tanulmányozásához és a vele kapcsolatos vitához, és másodszor, hogyan egyeztessük össze gondosabban az elméletet a gyakorlattal, s körülményeink közt hogyan ügyeljünk még jobban munkánk stílusára és tartalmára.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy — ha az SZKP programjavaslatából megfelelő tanulságot akarunk levonni munkánk számára —, elsősorban a kommunizmusra való neveléshez, szem előtt kell tartanunk, hogy a program nemcsak távlatot tár fel előttünk, hanem a jelenben is utat mutat, amelyet sok tekintetben nem lehet a távlattól elvonatkoztatni. Ezt hangoztatta az SZKP XXI. kongresszusa is a kommunizmusba való átmenet kérdésében, amikor kijelentette, hogy a kommunista társadalom alacsonyabb és magasabb formái közt nem lehet semmiféle éles határt yonni. A programjavaslatból, amely a valóság hű képét nyújtja, kitűnik