Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-10-01 / 2. szám - Viktor Maar: Becsülettel teljesítjük az állami tanítói konferencia határozatait
Maar: Becsülettel teljesítjük az állami tanítói konferencia határozatait 55 tában mondja — a szabad és öntudatos dogozók magas szervezettségű társadalma, ahol a közhasznú munka elsőrendű, tudatos életszükséglet, és ahol mindenki úgy érvényesítheti képességeit, hogy a nép számára minél nagyobb hasznot nyújtson. Ez azt jelenti, hogy minden anyagi és szellemi termék létrehozásában valamennyi munkaképes ember tudatosan részt vesz, és az egész társadalom szigorúan elítéli a munkakerülést, ígyhát nem lesznek élősködők, sem pártatlan nézők. A szocialista társadalomnak ebből a megismeréséből és szükségletéből indult ki a párt az iskola és az élet kapcsolatáról hozott 1959. áprilisi határozatában, amikor kiemelte a munkának, mint az ember alapvető tevékenységének jelentőségét és a kommunista munka, különösen a fizikai munka megszerettetésére irányuló nevelés fontosságát. Tévedés lenne azt hinni, hogy a fizikai munka a kommunizmusban megszűnik. Bár a tudomány és technika rohamos fejlődése lényegesen megváltoztatja a fizikai munka jellegét, az emberi kéz alkotó munkáját teljesen sohasem helyettesítheti. A munkára való helyes nevelés iskolánk egész nevelőmunkájának gerincét képezi. Az iskola megtisztelő feladata, hogy megtanítsa a fiatal embereket dolgozni, hogy beléjük oltsa a vágyat, hogy hajlamaik szerint a társadalom javára munkálkodjanak. Ezért az iskola és az élet kapcsolatát ennek a gondolatnak kell áthatnia. Itt tehát nem csak afféle ideiglenes követelményről van szó, hanem a szocialista iskola állandó jellemvonásáról. A tanításnak a termelőmunkával való kapcsolatának nemcsak az a célja, hogy a fiatal embereket bizonyos ismeretekkel és munkaszokásokkal ruházza fel, hanem fontos erkölcsi célja is van. A jól végzett munka a fiatal embereknek önbizalmat ad, az alkotó tevékenység nyújtotta megelégedést, megszilárdítja jellembeli jótulajdonságaikat, különösen a közösség és a társadalom iránti felelősségérzetüket. Ennek különösen nagy jelentősége van a serdülő ifjúságnál, amelynek tudatosan és felelősségteljesen kell pályát választania, és meg kell találnia helyét a társadalomban. Itt meg kell jegyezni, hogy a középiskolákban és a szakiskolákban nem elégedhetünk meg a munkaszokások elsajátításával, itt már a tanulóknak fokozatosan el kell sajátítaniuk a megfelelő mesterséget, és ezekből az iskolákból alapvető munkaképesítéssel kerülnek ki. A tizen- kétéves iskolák első tapasztalatai szerint ez megvalósítható. A továbbiakban vegyük fontolóra, mit jelent minden ember számára a jó könyv. A könyv magába foglalja egész korok tapasztalatait, a szellem legnemesebb és leggyönyörűbb termékeit. Bennük van felhalmozva nemzedékek bölcsessége, az emberi megismerés eredményei. A könyvek a haladás, az öröm és a szépség forrásai. Lehetetlen felsorolni, a megismerés milyen gazdagságát meríthetjük a könyvekből, mi mindent jelentett és jelent a könyv az ember számára. Talán a legtalálóbban Gorkij fejezte ki ezekkel a szavakkal: „Minden jót, ami bennem van, a könyvnek köszönhetek.” Az új, kommunista ember formálásában megváltozik a könyv szerepe, valamint megváltoznak, megnövekszenek a megismerés és szépség többi
