Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 1. szám - A serdülő gyermek és a társadalom kapcsolata II. / Szülők iskolája
34 Szülők iskolája és formát adni szerelmének (itt nagymértékben felhasználhatjuk a szép- irodalmat, különösen a költészetet), kialakíthatjuk a barátság momentumát, megszilárdíthatjuk a becsületesség, a másik nemmel való érintkezés felelősségét, valódi elismerést és tiszteletet kelthetünk a másik nem iránt, önbecsülésre, jogos büszkeségre is neveljük. Szocialista társadalmunkban még nagyobb lehetősége van annak, hogy az ifjúság sexuális szempontból konszolidálódjék, minthogy itt nincs annyi ingerlő hatás, mint a régi társadalomban (naturalista-erotikus irodalom, filmek, képek stb.), hasonlóképp a nő igazságos társadalmi helyzete lehetőséget nyújt a férfi és a nő nemes kapcsolatainak kialakítására. így aztán előbb kerül sor arra, hogy fiúkat — lányokat, később a férfiakat és nőket ne csak a szerelem kösse egybe, hanem a barátság is, mely kölcsönös tiszteleten, őszinteségen, segítségen alapul, közös életcélt tűz maga elé, s jóban- rosszban kitart egymás mellett. Ez a jó házasság és szülőség alapja. És a sexuális nevelésnek is tulajdonképpen ez a végcélja, ez az egyén társadalomba való bekapcsolódásának fő útja. A jó barátságra való nevelésről a serdülő fiatalságnál sem szabad elfelejtkeznünk — és nem szabad elfelejtkeznünk a sexuális nevelésben sem. A régebbi pszichológia gyakran hangsúlyozta a serdülőknek ún. sexuális kíváncsiságát. Ez tagadhatatlan és fontos tény, a serdülő azonban kíváncsi igen sok más dologra is, így arra, hogyan érnek el sikert a felnőttek különféle munkaterületeken, milyenek a jogaik, kötelességeik, hogyan élnek az emberek más vidéken, csábítják őket a természet titkai, az élet és halál kérdései stb. A fiatal ember kíváncsiságát könyvek olvasásával, mozi látogatásával, televízió nézésével stb. csillapítja, ezenkívül azonban megfigyeléseket, kísérleteket is végez (nemcsak a természet, hanem a társadalom ili. a pszichológia körében is), pl. megfigyeli, hogyan reagálnak a felnőttek az ő különféle viselkedésére, megfigyeli, hogyan élnek egymás közt, vajon ragaszkodnak-e elveikhez, amelyeket a gyermekekbe oltanak stb.). A serdülőnek az előtte feltáruló új világban igen sok ismeretre van szüksége, hogy tudja: mit kerüljön, minek hihet, miben bízhat stb. Minden ismeret, amely a serdülőnek feleletet ad problémáira, s több biztonságot, önbizalmat nyújt neki, az további megismerésre és tevékenységre ösztönzi. És az iskola a serdülők számára valóban széleskörű ismereteket nyújt, és igyekszik ezeket az ismereteket megrögzíteni. Az is helyénvaló, hogy az iskola nagyobb mértékben fejleszti az absztraktabb jellegű ismereteket, így szigorúbb tárgyilagosságra nevel, és ezáltal fékezi a serdülők képzeletének túlkapásait. Természetesen nem elégedhetünk meg a világtól elszakított objektivitással. Az ismereteknek az életre kell utalniuk, és különösen a serdülőnek meg kell találnia ebben, még az absztrakt területen is a választ a saját problémáira és a szigorú objektivitásban is a lehető legnagyobb biztonságot kell keresnie a megismerés és cselekvés számára. Azonban nemcsak a környező világ megismeréséről van szó, a serdülőnek is meg kell ismernie, azt is kell tudnia: vajon s milyen mértékben bízhat saját erejében, képességeiben, eszében, kitartásában, bátorságában. És saját magát és másokat is meg kell győznie tulajdonságairól, meg kell
