Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: Módszertani megjegyzések az 5. évfolyam eddigi magyar olvasó- és nyelvtankönyvéhez
22 Hasák: Módszertani megjegyzések az 5. évf. eddigi magyar tankönyvéhez lyamok nyelvtanai sem foglalkoznak, tehát ki lehet hagyni. Ennek megfelelően módosítani kell a 234. oldal tananyagát és a vele összefüggő 1 .számú feladatot is. A tőmondat meghatározása helyesebb lenne így: „Az olyan mondatot, amelyben csak alany és állítmány van, tőmondatnak nevezzük” vagy: „Ha a mondatban csak alany és állítmány van, tőmondatról beszélünk” (235. oldal). Az egyszerű bővített mondat fogalmát a tanulók könnyebben megértik ilyen fogalmazásban: „Az olyan egyszerű mondatot, amelyben az alanyon és az állítmányon kívül más mondatrész is van, bővített mondatnak nevezzük” (237. oldal.) A háromféle bővítménnyel kapcsolatban az 5. évfolyam tanulóit ne terheljük azzal, hogy mi minek a bővítménye; ezt a mondatot törölni kell. Ámbár a tanterv a mondat bővítményei között szerepelteti az igenevet, módszertani szempontból nem helyes, ha a tágy után mind a háromféle igenevet egyszerre „le akarjuk tudni”. Egyébként ez túlságosan igényes anyag az ötödikesek szempontjából. Az igenevekkel a tanulókat fokozatosan kell megismertetni, hogy később se bizonytalankodjanak ezen a téren. A probléma kielégítő megoldása ez lehetne: A tágy után kell megemlíteni a főnévi igenevet: igéből -ni képzővel képzett szó; a mondatban lehet tárgy is, alany is; példák. A célhatározói szerep még nem lényeges. Ezen a fokon megterhelés az ilyen megállapítás: „A főnévnek nem lehet sem tárgya, sem határozója, csak az igének, a -ni végű igei stb. A határozói igenevet a határozók csoportjában, a melléknévi igenevet pedig a jelzőkkel kapcsolatban kell tárgyalni. A igenevekkel kapcsolatos ismeretanyag legyen a lehető legegyszerűbb. A -ván, -vén képzős igenévről elég annyi, hogy ezek inkább a régi nyelvben fordulnak elő. Minthogy a bővítmények említésekor a tárgy után a határozó szerepelt, a megfelelő fejezetnek — a tanulók miatt — ne adjunk ilyen címet: „A cselekvés körülményei”, hanem legyen ez a cím: „ A határozók” (242 oldal.) Csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat írjuk nagy kezdőbetűvel, és novemberben emlékezünk meg róla (nem októberben). Októberben van az államosítás évfordulója (Tollbamondás a 249. oldalon). Minthogy a tanterv a hely- és időhatározón kívül a többi határozót csupán általánosságban említi, ebben az évfolyamban elég, ha a tanulók csak a mód-, társ-, eszköz- és részeshatározóval ismerkednek meg. A tulajdonságjelző c. fejezetet feltétlenül ki kell egészíteni, különben az ötödikes tanuló a búzakenyér, kőpad, selyemruha főneveket tulajdonságjelzőkként fogja kezelni. Azt is meg kell itt jegyezni, hogy ha a tulajdonságjelző főnév, akkor egybeírjuk a jelzett szóval (milyen kenyér? — búzakenyér; milyen pad? — kőpad stb.) Az értelmező meghatározása legyen egyszerű: „Az értelmező olyan jelző, amely a jelzett szó után áll.” El kell érnünk, hogy a nyelvtannal ismerkedő tanulóban ne keveredjenek a mondatrészek és a szófajok. Ezért az értelmező ismertetése után a melléknévvel foglalkozó fejezetet (256. oldal) inkább így kellene bevezetni:
