Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)
1961-09-01 / 1. szám - Ján Miklo: Az osztatlan és részben osztott falusi iskolák segítségére
12 Mikló: Az osztatlan és részben osztott iskolák segítségére tos megszervezése és megvalósítása és ezáltal az egyes tanítási órák irányítása nagymértékben függ a heti órarendtől, azaz az iskolai munka alapvető óratervétől. Minél több évfolyam és különböző korú tanuló van egy osztályban, annál nehezebb összeállítani az órarendet úgy, hogy megfeleljen a pszichológiai-fizológiai, pedagógiai, higiéniai és szervezési követelményeknek. A részben osztott és osztatlan falusi iskolákban végzett kísérletek azt mutatják, hogy az órarend összeállításában leggyakrabban elkövetett hibák különösen a napi munka rendszerességének és ütemének megbontásában, a tanulóknak az iskolai és iskolán kívüli munkával való túlterhelésében, a tantárgyak nem megfelelő váltakozásában rejlenek, amelyek különféle igényeket támasztanak a tanulók tudásának, készségeinek és jártasságának fejlesztésével szemben, továbbá a tanítási óráknak több vagy kevesebb évfolyam esetén helytelen és nehéz kombinációiban, valamint a szükséges szünpercek be nem tartásában stb. Ezenkívül az új tanmenetek fokozatos életbe léptetése folyamán (az 1960/61 — 1962/63 isk. évben) az órarend összeállítása azzal is komplikálódik, hogy néhány évfolyamban (1—2. évf.) már az új tanterv szerint folyik a tanítás, míg a többiben még a régi tantervek és tanmenetek szerint, úgyhogy az egyes évfolyamokban az egyes tantárgyak különböző óraszámmal szerepelnek, ilyenek pl. a testnevelés, munkára nevelés, számtan stb. A heti órarend összeállításával kapcsolatban érinteni kell a bővített tanítás problémáját. A több éves iskolai kísérletek azt mutatják, hogy az osztott iskolák munkájának javítása céljából továbbra is tökéletesíteni kell a bővített tanítás gyakorlatát, és be kell vezetni az egy- és kétosztá- lyos alapfokú kilencéves iskola 1 — 5. évfolyamába, ahol megvannak hozzá a feltételek és ahol legalább három évfolyamot tanítanak egy közös osztályban. A bővített tanítás terjedelmét a tanító számára főképp az osztályban levő évfolyamok száma és a tanulók tudásának színvonala határozza meg (hetenkint kb. 4 — 8 óra a normális kötelezettségei kívül). Természetesen, ezzel egyidejűleg meg kell oldani a dolog anyagi oldalát is úgy, hogy a bővített tanítást a túlórák teljes értékében jutalmazzák. A bővített tanítási gyakorlat az összevont osztályú tanulócsoportok jelenlegi állapotában sürgős főképp, ha azt a tanulók szempontjából, különösen megismerési készségük és az ezzel kapcsolatos feltételek fejlődésének szempontjából nézzük. A bővített tanításnál a tanulók ugyanis többet részesülnek a közvetlen tanításban, ez sokoldalúbb és alaposabb hatást gyakorol érzékeikre, fogalmaik kialakítására és gondolkodásukra. Az alaptananyagot — főképp a fő tantárgyakban — a tanító gondosabban és jobban magyarázza meg, és a tanulókkal együtt begyakorolja és átismétli, aktivizálja és előkészíti őket az önálló munkára. Ilyen módon a tanító is megelégedettebben dolgozik, a tanítás elveszti egyoldalú jellegét, és fokozatosan megszűnik benne a véletlen és céltalan rögtönzés. A tanmenetek új tartalmának következetes megvalósítása minden esetben többféle változtatást követel a napi és heti óratervben, és fokozottabb gondot igényel az órarend összeállításában, megjavításában és állandó ellenőrzésében. A tanítók természetesen saját feltételeikhez mérten állítják össze, esetleg módosítják az órarendet. A legjobb tapasztalatokra támaszkodva leginkább azzal törődnek, hogy a napi és heti
