Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-02-01 / 2. szám - Tomaschek Mária: Egy mezőgazdasági kirándulás tanulágai

Bertók: A népköltészet szerepe az óvodai nevelésben

53

— No, ezért jó borravalót adok.

Az is pénzt adott a kocsisnak.

Mikor a két kocsis találkozott, azt mondták egymásnak:

— No, ezeket jól megtanítottuk. Ráadásul még a tandíjat is megfizették.

Módszertani szempontból itt alkalom nyílik az óvónőnek arra, hogy aktualizáljon. Felveheti a kérdést, léteznek ma is grófok? Kinek köszönhetjük, hogy ezek már nincsenek? Egyedül a munkásosztálynak.

Ez a mese tehát alkalmas az ideológiai nevelés szempontjából is anélkül, hogy erőszakoltnak látszanék.

(Folytatjuk)

Tomaschek Mária:

Egy mezőgazdasági kirándulás tanulságai

Új, most épülő iskolarendszerünk alapja: minél szorosabb kapcsolatot teremteni az iskola és az élet, a tanítás és a termelőmunka között. Ebből a szempontból rendkívül fontos, hogy ne csak a reális tárgyakat igyekez- zük közelebb hozni az élethez, hanem a nyelvek tanítását is jobban kapcsoljuk össze a termeléssel, a tudományok és a technika állandó rohamos fejlődésével. Mindez persze csak úgy lehetséges, ha megszüntetjük az egyes tárgyak közt levő szigorú válaszfalakat, ha a nyelvszakos pedagógu sok is érdeklődnek a természettudományok iránt, és együtt haladnak a fejlődéssel. Gyakorlati téren igen könnyen van erre módjuk, ha látogatják a biológia-, kémia- és fizikaórákat, az iskola politechnikai munkahe- és tanulmányozzák az iskola kertjében végzett munkákat.

Magyar szakos vagyok, tehát nekem is fontos problémám mindez. A közelmúltban kitűnő alkalmam nyílt közelebbről megismerkednem a legmodernebb, magas színvonalú állattenyésztéssel. Iskolánk X. osztálya ugyanis tanulmányi kirándulásra ment a szenei járás négy, példásan gazdálkodó egységes földműves szövetkezetébe, ahol modern szarvasmarha-, sertés-, illetve baromfitenyésztés folyik. A biológusokon kívül a tantestületből a nyelvek tanítói is részt vettek ezen az értékes és tanulságos kiránduláson. Négy szövetkezetei látogattunk meg: a szeneit, újfalusit, nagyfödémesit és az újhely-jókait.

igen érdekes volt betekintést nyerni a modern szarvasmarhatenyésztésbe. Ma már nem zárják el a rossz idő jöttével az állatokat, óva őket a széltől, huzattól, amiért azelőtt betömték még az ablakok esetleges réseit is. Nyitott istállókban tartják őket. Csak az északi oldalról védi fal az épületet, s a tető óv az esőtől, hótól. Egyébként ezt az ún. szabad istállót állandóan átjárja az éltető, friss levegő. Az alom és a trágya annyi hőt fejleszt, hogy az így létrejött meleg megvédi az állatokat a meghűléstől. A friss levegőn pedig egészségesek, ellenállók lesznek, főleg nem veszélyezteti őket a tuberkolózis, amelynek a régi típusú istállózás mei-