Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-12-01 / 12. szám - Világszerte a pedagógiában

• AZ ALBÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN ez év júniusában országos vita indult meg az iskolai rendszer átható reformjáról. A párt központi bizottságának irányelvei itt is az iskolának az élettel és a termelőmunkával való szoros kapcsolatát tűzték ki célul. Bevezetik a nyolcosztályos általános politechnikai iskolát. Ez egyúttal az iskolakötelezettség meghosszabbítását jelenti egy évvel, mert eddig csak hétosztályos általános iskolák voltak. Az iskolarendszer felsőbb fokát három- és négyéves szakiskolák, politechnikai középiskolák stb. fogják képezni, amelyekben a tanulók általános ismeretekkel egyidejűleg valamilyen iparágat sajátítanak el, illetőleg mezőgazdasági szakképzést nyernek. Albánia ma már európai viszonylatban is az elsők között van a lakosság és a tanulók számaránya tekintetében, pedig a háború előtt 80 százalékos analfabétizmusával Európa legelmaradottabb országai közé tartozott. Mindössze 650 alapfokú és középiskolája volt, és lakosai közül csak két-három ezernek volt érettségije és 380-nak főiskolai végzettsége. Főiskola az országban egyáltalában nem volt. Ma az albán főiskolákon több mint 5000 hallgató tanul, és a kb. 3000 négy- és hétosztályos általános iskolának és 65 középiskolának megközelítőleg negyedmillió tanulója van. Az ipari szakiskolák száma a felszabadulás óta hússzorosára emelkedett. Ha ehhez hozzászámítjuk a felnőttek képzésének különféle formáit (az analfabetizmust 40 éves korig már évekkel ezelőtt likvidálták), állíthatjuk, hogy az ország lakosságának egyötöde iskolába jár.

© FRANCIAORSZÁGBAN katasztrofális a tanítóhiány. Ezzel a kifejezéssel jellemzi a helyzetet a France Nouvelle című folyóirat. A lap szerint további 10 000 általános iskolai tanítóra, 2200 líceumi tanárra és 7000 technikai iskolai tanárra lenne szükség, hogy a legégetőbb követelményeket kielégítsék. Mi ennek a helyzetnek a magyarázata? A cikk írója számadatokkal bizonyítja, hogy az okokat mindenekelőtt a tanítók alacsony fizetésében kell keresni. De Gaulle uralma fegyverkezésre és az algériai háborúra olyan óriási összegeket fordít, hogy a köznevelésre nem jut pénz az állami költségvetésben. A kilátások pedig a jelenlegi politika alapján egyre kedvezőtlenebbek. A diplomát nyert pedagógusoknak csak körülbelül 60 százaléka megy tanítani, a többi más pályán keres elhelyezkedést. Megoldást az sem jelentene, ha mind tanítani menne, mert Franciaországnak a lakosság számának arányában 50 000 tanítót és tanárt kellene kiképeznie, vagyis hatszor annyit, mint jelenleg. A matematika, fizika és természettudomány szakos tanárok egyesülete decemberre konferenciát hívott egybe, amely a tanárhiány kérdéseivel fog foglalkozni. Elképesztő adatokat közöl a lap az iskolai épületekről is. Megállapították, hogy például 900 másodfokú iskola épülete közül csak tizenötöt építettek iskolai célokra. A többi volt kolostor, kaszárnya, lakóház és olyan iskola is akad, amelyet fogházban vagy elmegyógyintézetben helyzetek el. „Országunk jövője igazi erőfeszítést követel iskoláink érdekében. Itt az ideje, hogy követeljük a kormánytól, hogy változtassa meg politikáját” — fejezi be cikkét a France Nouvelle.