Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-12-01 / 12. szám - Mózsi Ferenc: Iskolalátogatás Rimaszombatban
Mózsi: Isk'cilalátogatás Rimaszombaton 393 pasztalatokról, melyeket óralátogatásai során szerzett, úgy ezek a tanácskozások üresek, formálisak és terhesen unalmasak. Minden tanácsülés tartalmazzon utasításokat, útmutatásokat, illetve tanácsokat. Ezeket az intézkedéseket alaposan meg kell okolni. A megokőlás elmulasztása súlyos hiba, mert csak az okok ismerete esetén teheti azokat magáévá a tanító, illetve a tantestület. ★ Országjárásom során nagyon sok tanítóval beszélgettem és csak nagyon ritkán találkoztam keserű hangulatú, pályatévesztett emberrel, optimista lelkesedéssel azonban annál gyakrabban. Sajnos, sokszor ez a lelkesedés csak szalmaláng szerű lobogás, melyet nem kísér az elmélyült anyaggyűjtés, a rendszeres jegyzeteléses olvasás, a széleskörű módszertani érdeklődés. Ritka eset az olyan találkozás, melynek során például meg lehetne tárgyalni egy-egy, a pedagógiai sajtóban közölt aktualitást, mert „éppen ezt nem olvastam”, kapom meg a választ. Egyelőre kevés iskolaigazgatóval találkoztam, aki azzal dicsekedett, hogy az ő tanítói sokat olvasnak, és az olvasottakat alkotó módon, okosan felhasználják munkájukban. A szertárakban hiányoznak azok a képek, táblázatok és más segédeszközök, melyeket a tanítók nagyobb ár a maguk is elkészíthetnének, s ha van is ilyen, nem ügyelnek azok kifogástalan állapotára és a lehetőségek szerinti állandó használatára. A szertárakból hiányzanak a történelmet, irodalmat megszerettető segédeszközök. S ha véletlenül a könyvtárben meg is van a „Versmondás művészete” vagy a „Szép magyar vers”, az éppúgy kihasználatlanul hever, mint „A magyar irodalom képekben” című mű avagy a „Tanítók kézikönyve” kötetei. Nálunk sokszor minden baj gyógyítására egyetlen szert szokás ajánlani: az állam adjon pénzt, építsen műhelyt, szállítson címünkre segédeszközt, jó tankönyvet, kötelező olvasmányokat, módszertani útmutatót, de rögvest, sült galamb módjára. Természetesen ez mind nagyon fontos, de talán mégsem a legfontosabb. A hipermodern épület és a jól felszerelt műhely még nem „új iskola”. A mester a műhely lelke; az új tanító teremtheti csak meg az új iskolát'. Az a tanító, aki például az irodalmi nevelést úgy tanítja, hogy az ne gyötrelem, életrajz-biflálás, hanem gyönyörűség legyen á tanuló részére, s egy egész életre beleoltsa a diákba a jó könyv olvasásának szomját. ★ Szerencsére vannak ilyen tanítóink. A rimaszombati iskola tanítói is ilyenek. És érdekes „véletlen”: ezek a tanítók sok-sok segédeszközzel tanítanak. Nekik bőven van anyaguk, mert részükre lelki szükséglet az a kis utánjárás, levélírás, könyvrendelés, szemléltető eszközök készítése és a rendszeres anyaggyűjtés (képek, cikkek, térképek, filmek, lemezek stb...), egyszóval: munkatöbblet, amire hivataluk ugyan nem kötelezi őket, de ami éppen a t a ni t ó munkájának ízét, lelkét, értelmét adja meg. Erről számolt be Csontos igazgató elvtárs, ezt láttam a rimaszombati tizenegyéves iskolában, és ezért volt élmény az ott töltött idő (és ezért kívánkozott papírra ez a kedves emlék).
