Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám - Világszerte a pedagógiában

• FRANCIAORSZÁGBAN jelentős mozgalom indult meg a nyilvános (állami) iskolák védelmére. Több nagy szervezet — az Elemi Iskolák Tanítóinak Nemzeti Szakszervezete (Š. N. ľ.), a Tanítók Szakszervezeti Szövetsége (F. E. N.). az Oktatás- és Nevelésügyi Liga stb. — közös nemzeti bizottságot is alakított a mozgalom egységes irányítására.

Miért kell az állami, nyilvános iskolákat — Franciaországban összefoglalóan „világi iskola” a nevük — széleskörű társadalmi megmozdulással védeni? A világi iskolákon kívül meglehetősen nagy számban vannak még az országban magániskolák,' amelyeknek 90 százaléka egyházi. Reakciós körök időről időre megpróbálják a világi iskolákat háttérbe szorítani, és előjogokat biztosítani a magániskoláknak. Ezek a kísérletek már a múltban is a lakosság nagy részének tiltakozását váltották ki. Legújabban a De Gaulle-rendszer intézkedései felújították a régi harcot. A francia kormány három milliárd frank támogatást folyósított előlegként az egyházi iskoláknak, ösztöndíjakat engedélyezett az egyházi iskolák tanulóinak és kilátásba helyezte, hogy az egyházi magániskolák tanítóinak fizetését az állam fogja fedezni. Ugyanakkor a világi iskoláknak még a költségvetésben előirányzott rendkívül alacsony és elégtelen összegeket sem fizetik ki. A francia iskolák siralmas helyzetben vannak. Túlzsúfolt tantermekben folyik a tanítás, vannak olyan esetek is, hogy egyes osztályok a folyosókra, barakkokba, ruhatárakba szorulnak. Nagy a tanerohiány is. A legszerényebb számítások szerint is 15 000 új tanítót kellett volna ebben a tanévben alkalmazni, hogy legalább a legkirívóbb hiányokat megszüntessék. Mégsem történt semmilyen intézkedés.

A világi iskolák feltűnő elhanyagolása meggyőzően bizonyítja, hogy a francia kormány az egyházi magániskolák támogatásával nem a köznevelés ügyét akarja felkarolni, ahogyan ezt kifelé hangoztatja. Sőt ez a politika szorosabb értelemben vett vallási célokat sem szolgál. Erre legjellemzőbb, hogy a Keresztény Munkások Szakszervezeti Szövetsége (C. F. T. C.) is szembehelyezkedett a világi iskolák ellen indított támadásokkal. Állásfoglalásában kimondja, hogy ez a támadás ,,a nagytőke és a reakció, nem pedig a vallás érdekeit szolgálja". Valóban a kormány kizárólag politikai célzattal igyekszik biztosítani az egyházi magániskolák fölényét a világi iskolákkal szemben.

Az egyházi magániskolákban tudomány ellenes, középkori szellemben folyik a tanítás. Mindenekelőtt a fennálló kapitalista rend tiszteletére tanítják az ifjúságot, és azt magyarázzák neki, hogy gazdagok és szegények, urak és szolgák azért vannak, mert ezt az isten így rendelte. Örökké adottnak elfogadni az adott társadalmi viszonyokat, engedelmeskedni a tőkéseknek — ezeknek az elveknek a terjesztése az iskolában teljesen megfelel a kapitalista uralom érdekeinek és innen származik az egyházi magániskolákkal szemben tanúsított megértés. Az uralkodó reakciós körök szemében már régóta tüske a világi iskolák szabadabb szelleme és a világi iskolák tanítóinak törekvése, hogy a tanításban a haladó szellem és a francia humanista hagyományok érvényesüljenek. Ezért próbálják a világi iskolákat elsorvasztani.