Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám - Szeberényi Zoltánné: A 14-18 éves gyermek nevelése a családban / Könyvekről

30

Könyvekről

iskolába is járt, és ez addig jó hatással voltak egymásra. A pajtáši viszonyból eredő mélyebb barátság számos nehézségen átsegít. A középiskolások társas viszonyai és ennek összekötő szerepe a család és iskola között nem kis jelentőségű. A szerző a továbbiakban azzal foglalkozik, hogyan javíthatunk a szülői munkaközösség és az iskola kapcsolatán.

Hogyan segíthetjük a középiskolás gyermeket a tanulásban. (Szende Aladár írása) a középiskolában, amely nagyobb tanulmányi és magatartásbeli követelményekkel lép fel a tanulóval szemben? Az általános iskolából jött gyermek kezdetben nehezen tájékozódik az új környezetben. Az általános iskolában jó értelmi képességűek sokszor tanulás nélkül is jó bizonyítványokhoz jutottak, mások pedig szorgalmukkal értek el olyan eredményeket, amilyeneket a középiskolában nem sikerült megszerezni. Különbségek lehetnek az egyes tárgyakban levő felkészültség és ismeretek között. Ezért fokozott gonddal kell ügyelnünk a gyermek napirendjére. Ez igen nehéz akkor, ha mindkét szülő dolgozik, ilyen esetben küldjük a gyermeket tanulószobába. Rá kell szoktatni őket a helyes tanulás módszerére, ne sajnáljuk a fáradságot, olykor magát az anyagot is megtanuljuk vele együtt. Az otthoni tanulás az iskolai folytatása, a feladatokat logikus rendben, a nehezebben kezdve és ezen belül a szóbeli feladatokkal kell kezdeni. Rá kell szoktatni a gyermeket, hogy önként is épp oly lelkiismeretesen végezze munkáját, mint felügyelet alatt s hogy igényessége önmagával szemben növekedjék. Meg kell teremteni a tanulók önképzésének minden külső és belső feltételét.

Gönyei Antal: Hogyan neveli a KISZ a középiskolás fiatalokat c. tanulmányában a Kommunista Ifjúsági Szervezet nevelő erejével foglalkozik. Nevelési alapelvnek tekinthetjük azt, hogy szólamokkal nem lehet nevelni, hanem a neveléshez tények és gyakorlati tapasztalatok, élmények szükségesek. Nagyot tenni — ez a vágy minden fiatalban él. Ezt viszont csak erőfeszítések árán lehet, ennek fejlesztésére kiválóak az ifjúsági szervezet különféle részpróbái.

A negyedik fejezet az irodalom nevelő hatásával foglalkozik. (Vidor Pálnó). Míg 8—12 éves korban az a fő probléma, hogyan szoktassuk gyermekeinket a rendszeres olvasásra, a 12 évesnél idősebb gyerekeknél arra kell ügyelni, mit olvasnak. Módszeresen vezessük rá gyermekeinket az olvasás művészetére, fokozatosan haladjunk a szórakoztató könyvektől az értékes szépirodalmi alkotások felé. A szerző találóan jellemzi az olvasó diákok típusait, megjelöli, hogyan irányítsuk, nyesegessük az egyes kiinduló pontok tévedéseit. Általános elv: nem az olvasó lány vagy fiú életkora szabja meg az olvasmányt, hanem egyéniségükből fakadó adottságok, maximális képességek! Világossá kell tennünk, hogy a legmagasabb rendű olvasmánynak is önmagán túl van célja, az irodalom nem csupán tantárgy vagy szórakozás, hanem összekötő közeg, híd az élet és az iskola, a gyakorlati és az elméleti világ között.

Karch Pálnó a középiskolások szórakozásának megszervezésére közöl néhány célszerű tanácsot, hogyan használjuk fel a rádiót, színházat és mozit, hogyan töltsük ki a fiatalok szabadidejét a lehető legsokoldalúbban és legeredményesebben.

A Fiúk — lányok c. fejezet (Balázs Tibornó) a serdülők felnőtté válásának néhány fontos kérdését veti fel. Hogyan bánjunk az érzékeny, önmagukkal és a világgal állandó küzdelemben lévő fiatalokkal? Néhány gyakorlati kérdés köré csoportosítja a 14 — 18 éves kor problémáit, amelyek a fiúk és lányok egymáshoz való, kialakulóban lévő viszonyának kérdései közben felmerülnek. A helyes nevelőmunka legáltalánosabb feladata abban áll, hogy igyekszik egyensúlyba hozni a fiataloknál a külsőségek felé irányuló és a szellemi értékek felé forduló tényezőket. Hangsúlyozza a szexuális nevelés fontosságát, melyet eddig meglehetősen kevéssé vettünk figyelembe.

Az érettségiző diákok pályaválasztásával foglalkozó fejezet szerzője (Tihanyi Ferenc) 184 diákot kérdezett meg, mi akar lenni és mi az a pálya, amit semmiképpen nem választana. A statisztikai adatok mutatják, hogy vannak népszerű (orvos, mérnök, pedagógus) és teljesen népszerűtlen (hivatalnoki munkák, jogász, pap stb., sajnos a fizikai munka is ide tartozik) foglalkozások. A szülők magatartásának is tükröznie kell a meggyőződést, hogy a társadalom és a közösség érdekében szükséges minden munkának és tevékenységnek megvan a maga méltósága, s hogy csakis az illető foglalkozási ág alapos ismerete, valamint az egyes tárgyakban elért eredmények alapján lehet jól megválasztani a munkateret, ahol az ifjú kedvvel és eredményesen dolgozhat. Az egyes tanulók vallomásai akaratlanul is rámutatnak, hogy igen helyes, ha a fiatalok iskolai tanulmányaik során megfordulnak különböző munkahelyeken és megismerkednek különböző életfeltételekkel, foglalkozásokkal.