Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám - Megjegyzések az írásjelek használatához II. / Nyelvművelés
214 Nyelvművelés Az első oszlop mondataiban a mondatkezdő természetes, persze, valóban stb. szavakon van a mondat fő hangsúlya, akárcsak a következő mondatok elején álló határozókon: A szobába léptem. Hátra se tekintettem. Géppel dolgozunk. A fő hangsúllyal érzékeltetjük, hogy szorosan a mondathoz tartoznak, hogy az állítmány bővítményei, határozói. A második oszlop példáiból e szócskák vesszővel való elválasztásával azt szemléltetjük, hogy utánuk szünetet tartunk, tehát gondolatainkat jobban tagoljuk. Ilyenkor hangsúlyosak e mondatkezdő szócskák is, meg az utánuk következő mondatrész is. A mondatot bevezető szócskák mon- datértékűek. Megvan tehát a vesszőnek a sajátos szerepe, s nem gépies eljárásként, nem szokásból vagy valamelyik szabály helytelen leegyszerűsítése miatt tesszük ki a vesszőt. Helyesírási szabályaink értelmében így kell mérlegelnünk a mondatot bevezető indulatszavak vesszővel való elválasztásának a kérdését is. így kell magyaráznunk a kettős írásmódot a szépirodalmi kiadványokban is, pl.: Ime, itt a költeményem, Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem, Óh emberiség, kit törött anyám, Óh kerek világ kerek asztala, Óh, köd a lelkem, ködben áll (József Attila). Nem kell tehát az indulatszót sem mindig elválasztanunk vesszővel a mondattól. Ugyanilyen megfontolás igazíthat el bennünket az értelmezővel bővített mondatban. Igaz, a helyzet itt valamivel bonyolultabb, a gyakorlatban több írásmóddal találkozunk. Vegyünk egy egészen egyszerű példát mintának. így szokták írni: a) Mi diákok hálásak vagyunk, b) Mi, diákok hálásak vagyunk, c) Mi, diákok, hálásak vagyunk, d) Mi diákok, hálásak vagyunk. Őszintén megvallva mindegyik írásmódot lehet védeni, indokolni. Ha mégis jobban fontolóra vesszük a mondat értelmét, természetes hangsúlyozását, az első és a negyedik írásmódot helytelenítenünk kell. Az első esetben ugyanis nem jelezzük a diákok mondatrész értelmezői szerepét, az utolsóban pedig a mondat alanyával együtt vágjuk el a mondattól, Márpedig az értelmezőt vesszővel kell elválasztanunk az értelmezett mondatrészből, kivéve néhány esetet, az alanyt pedig nem szakíthatjuk el mondatától az értelmező miatt. A hátramaradt két írásmód közül legtermészetesebbnek kell tartanunk a második esetet, ahol az értelmezett mondatrész és az értelmező közé vesszőt teszünk. A hangsúly ilyenkor az értelmezett mondatrészen van. így kívánja ezt meg Helyesírási szabályzatunk is (vö. 358. pont). A harmadik írásmódot akkor használjuk, ha az értelmező hangsúlyos vagy az értelmező hosszabb, pl.: Mátyás, az igazságos, sok népmesének a szereplője. A Szovjetunió, a béketábor vezető ereje és a világbéke legnagyobb erőssége, újabb javaslatokat terjesztett elő a leszerelésre. Makszim Gorkij, orosz író, 1868-ban született. Mikszáth Kálmán, a magyar kritikai realizmus egyik legnagyobb alakja, Nógrád megyében született. Nem vagyunk egységesek a mondat át szövődé sek írásmódjában sem. Egyesek egy vagy két vesszővel is jelölik a mondatátszövődést, mások figyelmen kívül hagyják, és vessző nélkül írják az ilyen mondatokat. Példák az írásmódjára: Zöldség nem is tudom volt-e már a piacon. Zöld-
