Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám - Kerékgyártó Imre: A fogalmazás tanításának alapjai
Dr. Kerékgyártó L: A fogalmazás tanításának alapjai 201 kijelölt dolgok, események megfigyelésére (pl. sétán, kiránduláson, természeti megfigyelésekkor). Tapasztalataink szerint így és csakis így gazdagíthatjuk élményvilágukat, így tesszük lehetővé, hogy arról be is tudjanak számolni nekünk, s nem azzal, hogy váratlanul állítjuk őket különböző írásos feladatok elé. A fogalmazás tanításában elemi fokon a közös gyakorlások állnak a középpontban. Talán épp ez a terület az, amelyen a legtöbb eredményhez vezethet a gyakorlati tapasztalatok összegyűjtése. Amikor a fogalmazás tanításának módszertanával foglalkozva igen sok tanító kartással beszélgettünk, kiderült, hogy az iskolákban igen sok jó gyakorlási mód él, amelyet feltétlenül általánosítanunk kell. Kétségtelen, hogy így van ez mindenben mindenütt. A gyakorlati nehézségek, leküzdésük szándéka újabb és újabb utak keresésére ösztönöz minden pedagógust. Sokszor nem is tudja megmondani, miért csinál valamit éppen így vagy úgy, de tapasztalja, hogy beválik. Csak néhány példát említek: sokan használták pl. az ún. élő fogalmazást. A tanulók közös fogalmazást készítettek. Mindenki, aki 1 — 1 ügyes mondatot mondott, őrizte mondatát, így az osztály előtt minden mondatot 1 — 1 tanuló képviselt. A mondatokat helyes sorrendbe állították ezután, s akkor megszólalt az élő fogalmazás, minden gyermek elmondta a maga mondatát. Volt, aki összeállított egy téli tájképet. Ezt felolvasta a tanulóknak. A gyermekek azonnal ráismertek a tájra, de látták azt is, hogy most (tavasszal) az nem ilyen. Feladatuk az volt, hogy egyes szavak kicserélésével változtassák át a szöveget úgy, hogy az a tavaszi tájat mutassa be. Csak azokat a szavakat, kifejezéseket szabad kicserélni, amelyeket feltétlenül szükséges. Ismét más a mondatok helyes kapcsolására úgy szoktatta rá tanítványait, hogy olyan szöveget tett eléjük, amelynek mondatai értelmetlen összevisszaságban követték egymást. A tanulók feladata a helyes sorrend megállapítása volt. Nem kevésbé ügyes az az eljárás sem, amelyszerint egyrészről megadott tőmondatok bővítését, illetve hosszú,bonyolult mondatok szűkítését követelték a tanulóktól. Ez utóbbinak fontosságát legjobban Kosztolányi Dezső szavaival igazolhatjuk, aki azt írta: ha rajta múlnék a fogalmazás tanítása, ahhoz szoktatna hozzá mindenkit, töröljön írásából mindent, amit csak lehet. Sokat, nagyon sokat lehetne még a felvetett kérdésről mondani. Célom azonban nem az volt, hogy tapasztalataimról teljes egészükben beszámoljak. Néhány lényeges probléma kiemelésével inkább csak arra törekedtem, hogy az egészséges vitához kedvet és indítékot adjak. Meggyőződésem, hogy erre nélkülözhetetlen szükségünk van, mert pedagógiánk kérdéseit csak közös munkával oldhatjuk meg.
