Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám - Hermann Imre - Hermann Alice: Az első tíz év / Könyvekről
184 Könyvekről Bolyai Farkas), színészek (Jászai Mari, Déryné) önéletrajzából választott szemléltető adatok adják. Melyek azok a gyermekkori élmények, megrázkódtatások, emlékek, melyek kitörölhetetlen nyomokat hagynak, s döntően befolyásolják az ember életét? Az első témakör az otthon hatását, a család légkörét, a szülőkhöz és a testvérekhez való viszonyt öleli fel. A gyermeki élet boldogsága, a gyerek bizalma az emberekben és önmagában mindenekelőtt a családi élet melegétől függ. A felsorolt példák,, melyekből kiviláglik, hogy némely gyermek mennyire nem találja meg helyét otthonában (pl. Kolozsvári-Grandpierre Emil, Gelléri Andor Endre) elgondolkoztatok az egyes szülők számára, és őket nem egy rejtély megoldásához közelebb hozzák gyermekeik időnkénti magatartása miatt. A szemelvények olykor nyomasztó hangulata természetesen a múltat idézi, de figyelmezteti is a szülőket, ne hagyják, hogy a nevelés sötét hagyományai, a verés, ridegség és kegyetlen szigor tovább pusztítsanak napjainkban is. A második fejezet a gyermekörömök, a játék és a képzelet világát elvenítik fel, a barátkozás kezdeti tüneteit — a szemelvények azt a meglepő eredményt mutatják, hogy a 6 — 10 év közötti barátságokban az alá- vagy fölérendeltségi viszony, a „ki az erősebb” kérdés kerül előtérbe. A gyermekszere'mekről valló sorok és a szülők, nevelők ilyen esetbeni tennivalóinak megjelölése után (általában a szerzők egy-egy szemelvénycsoport után összegezik megállapításaikat pedagógiai, de elsősorban pszichológiai szempontból) a már a gyermekörömökbe is olykos árnyékot vető gyermekbánatok, magány, betegség, félelem, a szégyen és a halál okozta megrázó élmények lelki visszhangjai következnek. Az őszinte vallomások arra figyelmeztetik a saját gondjukba merült szülőket, hogy ne föltétlenül higgyenek az aránylag nyugodtan viselkedő, játszadozó gyermek vidámságának, mert e mögött ott élhet a mélységes magá- rahagyottság, amit csak felnőtt tud szavakba önteni (mint pl. Szabó Pál). Számos érdekes mozzanatot idéznek azok a szemelvények, melyek az ébredő értelem, a kitáruló világ, a gyermeki érdeklődés s ennek oly problematikus kérdését: a nemi kíváncsiságot érintik. — Mivel az egyes tehetségfajták (írói, festői, színészi) és az egyes személyiségek összes lelki összetevőit hiányosan ismerjük, a tehetség kibontakozása az első tíz évben kérdésre sem nyerhetünk tiszta feleletet. Előfordul, hogy a későbbi lángész gyermekkorában nehézkes gondolkodású (Széchényi roppant nehezen tanult meg olvasni), vagy létrehoznak elég ügyes versikéket, rajzokat — ez a majdani íróknál, tudósoknál is igen gyakori tünet — de inkább utólag lehet ezekre rámondani, hogy a későbbi tehetség egyengetői voltak. Viszont majdnem valamennyiükre jellemző az átlagosnál nagyobb szellemi érettség, általában az első osztálytól kezdve kitűnő tanulók és jól érzik magukat az iskolában. Azok a részletek, melyek az egykori iskolák tanítási módszereit mutatják be, olykor elképesztenek primitívségükkel, a legtöbb tanítóra azonban tisztelettel nézünk fel a visszaemlékezések tükrében, mert emberségesen segítettek a tudásra éhező gyermekeknek. Fontos kérdést jelent az iskolába kerülő gyermek számára a többi gyermek kegyetlensége, aki azonban még nincs tudatában, milyen hatást vált ki viselkedése az érintettben. Ez meglehetős nehéz pedagógiai probléma, mert a tanító vagy csak későn, vagy egyáltalán nem is szerez tudomást a kis lélek bántalmáról. A munkáról szóló fejezet a paraszt- és proletárgyerekek — különösen megható Tamási Aron, Rideg Sándor, illetve József Attila vallomása — igazi, a gyermek erkölcsi és testi erejét próbára tevő munkájáról számol be. A munka szerepe a gyermek életében és fejlődésében régóta ismert. A gyermek felnőttségi vágyát nagymértékben kielégíti, igen sok játékos örömöt visz bele kezdetben és a leglényegesebb: a szülei munkájában részt vevő gyermeknek „megvan a helye a családban”. A szemelvények szerzőinek gyermekkora a kapitalizmusba, sőt a feudalizmusba esik, s az osztályelkülönülés és a faji kiközösítés jelentős szerepet játszik. A szülők szerepe, világnézete még ma is igen fontos: hogyan irányítják helyes nézetekkel gyermekeiket a demokratikus, szocialista szemlélet felé. A könyv nagy értéke, hogy minden fejezetből számos nevelési következtetést vonhatunk le, nevelőkhöz szól, akik, hogy embert formálhassanak, ismerniük kell „az emberré alakulás bonyolult szövevényét” s a múltból vett példákon a gyermek életének ütközőpontjain demonstrálja az általános, ma is időszerű, gyermeklélektani problémákat.